Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 73 Tisztázódik az is, hogy „a rákövetkező napokban Zsigmondnak várnia kellett arra, hogy a király felépüljön" s ezért megvalósíthatta régóta meglévő kívánságát, hogy látogatást tegyen „a tiszteletreméltó Párizsi Egyetemen, azért, hogy maga is láthassa az iskolai munkát, mivel ő maga a teológiában és a latin nyelvben igen járatos volt". Pintoin arról ugyancsak tud, hogy Zsigmond „több ízben ellátogatott a Parlamentbe is, hogy a királyi bíróságon tárgyalt peres ügyeket hallgassa" és leírja a Baye parlamenti naplójából már ismert, Guillaume Seignet érdekében történt beavatkozást, amelynek során „a Rómaiak királya, nehogy az illető ki legyen téve annak, hogy ügyét elveszti, lovaggá ütötte őt, minden ellenvetés nélkül, noha az általánosan elfogadott nézet szerint ez a kiváltság nem a császárt, hanem kizárólag Franciaország királyát illette meg". Ugyanebből а részből tudhatjuk meg, hogy a császár „időtöltésként meglátogatta a Párizs környékén lévő királyi palotákat, s tíz napot töltött a Saint-Denisi kolostorban", hogy egy vadászat alkalmával találkozott össze a lábadozó francia királlyal, s hogy ő maga és kísérete felbecsülhetetlen értékű ajándékokat kapott a királytól, a királynőtől és Berry hercegétől, de beszél a császár bőkezűségéről is, amikor vendégül látta és megajándékozta „az udvar nemes hölgyeit és kisasszonyait, s a legkiválóbb polgárasszonyokat" egy olyan vacsora alkalmával, melyre „dallamos zene hangjai és csodálatos énekhangok kíséretével került sor".71 A szakirodalomban, különösen a budavári gótikus szoborlelet megtalálása óta rendre felvetődik a Budán dolgozó külföldi (francia) mesteremberek ügye, munkájuk fontossága, hatása. Pintoin erre vonatkozóan is közöl információkat.7 2 A császári látogatás céljaival kapcsolatban megtudjuk Michel Pintoin-tól, hogy a „király jelenlétében megtartott tanácsülések alkalmával, melyeken ő is részt vett, több ízben is elmondta, hogy őt milyen fájdalommal tölti el a Franciaország és Anglia királyai között uralkodó megosztottság s a liliom hercegeinek szégyenletes fogva tartása, s mondotta azt is, hogy jó reménye van arra, hogy kapcsolatba lépve Anglia királyával, a békét helyreállítsa"73 Beszél még a krónikás Zsigmond londoni tárgyalásairól, hogy a császárt „különösen nagy pompával várták Angliában, hogy legott a király tanácsába fogadták", de a kommentár már ekkor érezteti, hogy az események nem a franciák előnyére fognak alakulni Londonban, a kissé távolabb olvasható részekben pedig a Saint-Denisi szerzetes megjegyzéseiből egyértelműen érződik a neheztelés Zsigmond közvetítési akciójának alakulásával kapcsolatban, ez a fejezet azonban már később íródott, és a canterburyi egyezményt követő helyzetet tükrözi.7 4 71 136., V, 744-747. '2 Zsigmond ,gyakran és nagy érdeklődéssel emlegette mindazon nagyszerű, dolgokat, melyeket a királyságban látott, s szívesen mondogatta, hogy a francia mesteremberek, az ő véleménye szerint, mind közül a legügyesebbek. Még arra is gondolt, hogy a király beleegyezésével összegyűjtse a háromszáz leghíresebb mesterembert (...) s Magyarországra küldte őket azzal a céllal, hogy alattvalóit a különböző mesterségekre oktassák. " 136., V, 746-747. A mesteremberek budai tartózkodásával kapcsolatban többnyire Bertrandon de La Brocquière beszámolóját szokták idézni; a folyamat kezdetét viszont nála sokkal jobban dokumentálják Pintoin adatai. Brocquière (Rabotin-Rajcic kiadás), 88-91., Szamota, 48-49., Mályusz, Zsigmond király..., 244-246, 254-257., Marosi E.: A Zsigmond-kor a magyar művészettörténet-írásban, MZSKK, I., 380-401, 388., Uő., Buda, a vár Zsigmond-kori szobrai, MZSKK П., pp. 251-254. 73 Pintoin, V, 746-747. 74 Uő., VI., 36-37, 54-59. és ford. Csernus, in: A francia források..., 120.
