Századok – 1998
Tanulmányok - Berta Péter: A túlélők teendői. (A posztmortális szolgálatok rendje későközépkori városaink vallásos közösségeiben) IV/765
A TÚLÉLŐK TEENDŐI 779 Az eddig ismertetett feladatokon túl a túlélők kötelességeihez esetenként több olyan további teendő is társul, amelyek — bár a temetést követő napokhoz is kapcsolódnak — döntően a közép- és hosszú távú posztmortális szolgálatok csoportjába sorolhatók, s épp ezért a tanulmány második, ill. harmadik részében ejtek szót róluk. Itt jegyzem meg, hogy írott forrásaink természetéből fakadóan8 0 a végtisztességgel kapcsolatos nem-keresztény rítusokról/szokáselemekről, ill. azok hiedelemhátteréről meglehetősen kevés információ áll rendelkezésünkre. Bornemisza Péter írásaiban akadhatunk például az alábbi feljegyzésekre: „...sok számtalan babonaszót hallottam főemberektől: hogy halottas háznál nem jó köszönni (...) Ha ki vízbe hal, tányérra viaszgyertyát gyújtsanak, és ott megaluszik, ahol fekszik. Ha ki keservesen siratja megholt emberét, földet vetnek az nyakára, hogy hamar elfelejtse."81 Az elhunyttal kapcsolatos névmágia létére utaló alábbi, abűbájosok tevékenységét bemutató oldalakon olvasható megjegyzést is tőle idézzük: „Ha azelőtt megholtak gyermekeid, immár Farkas legyen neve."8 2 A lovas temetkezés hagyományának továbbéléséről a keresztény végtisztesség rendjében lásd Zolnay László észrevételeit.8 3 2. A középtávú posztmortális szolgálatok (A temetés napjának végétől a gyászév leteltéig) A túlélők egyes feladatai azonban túlmutatnak az elföldelést közvetlenül követő teendőkön, és az eltávozott üdvözülésének elősegítése mellett a hozzátartozók életvitelének néhány financiális, társas, ill. morális vetületével állnak szorosabb kapcsolatban. A leggyakrabban előforduló középtávú posztmortális szolgálatokról (ide tartoznak többek között a halottakért mondatandó, meghatározott időközönként ismétlődő rekviemek8 4 vagy a különféle misesorozatok) György kolozsvári kőfaragó özvegyének 1531-i végrendeletében például az alábbi utasításokat találjuk: „1. Krisztus kínszenvedéseinek a tiszteletére szentelt hétszer hét miséért s egy éven át miden hétfőn mondandó gyászmiséért és a halotti zsolozsma elimádkozásáért a kolozsvári ferencesek 32 forintot; 2. a harmincnapos misesorozat bemutatásáért a kolozsvári plébánia templom 3 forintot; (...) 6. A kolozsvári domonkosok 41 mise elmondásáért 4 forintot, hétszer hét Krisztus szenvedéseinek a tiszteletére szentelt miséért hét forintot s harminc mise elmondásáért 3 forintot; 7. a város falain kívül épült Szűz Mária-kápolnában egy éven át minden szombaton Szűz Mária tiszteletére bemutatandó miséért a kápolna rectora 6 forintot; 8. a váradi ferencesek harminc egyszerű miséért és 5 Krisztus kínszenvedéseinek a tiszteletére szentelt miséért 10 forintot kapnak."85 A végrendelkezők gyakran adományoznak a mise- és egyéb szolgálatok ellátása fejében —• a különféle pénzösszegek mellett — misefelszerelési tárgyakat, viaszt, ezüsttárgyaikból (vagy azok árából) gyakran készíttetnek miseruhát, feszületet, kelyhet, 80 A korabeli írott források néprajzi szempontú értelmezésével és lehetséges felhasználásuk korlátaival kapcsolatban számos értékes forráskritikai megjegyzésre hívja fel a figyelmet Voigt 1984: 165-180. Vó. Manselli 1984: 199-212. 81 Bornemisza 1955: 201-202. 82 Bornemisza 1977: 59. 83 Zolnay 1975: 118-119. 84 Vó. Bedy 1936: 70 85 Pásztor 1940: 80. Lásd még: Mályusz 1971: 134.; Danninger 1907: 91. stb.
