Századok – 1998
Tanulmányok - Berta Péter: A túlélők teendői. (A posztmortális szolgálatok rendje későközépkori városaink vallásos közösségeiben) IV/765
A TÚLÉLŐK TEENDŐI 775 (azaz: a reminiscere, trinitatis, Exaltatio és Lucia előtti szerda, péntek és szombati böjt napok) alkalmával az elhunytak neveit megemlíteni. "5 6 Az elhantolást tor követte. A kalandos társulatok — ahogy az előbbi citátum is mutatja—esetenként a szegények és az idegenek végtisztességéről is gondoskodtak, tagjaik között számos előkelő személy, a lőcsei Krisztus szent testéről elnevezett társulat esetében Zsigmond király nevét is megtaláljuk.5 7 A15. század folyamán—elsősorban a politikai viszonyok változásának köszönhetően — számuk jelentős mértékben csökken, a kalandosok létére utaló jelekkel azonban még az 1960-as évek végén is találkozhatunk.5 8 A halál beálltát közvetlenül követő, döntően szakrális jellegű posztmortális szolgálatok ellátásában gyakran az iskola tanulói is részt vesznek. A fennmaradt dokumentumok szerint Gyulán temetésen énekeltek,5 9 Szepesen szintén „...a temetésnél (...) működnek közre",6 0 Selmecbányán ha „...teljes vigiliát tartanak, vagyis kilencz leczkét énekelnek (...) három miséspap vonul ki és az iskolamester az egész iskolával".61 Ha „...Eperjesen olyan szegényen halt meg valaki, hogy a halotti vigiliát nem tarthatták meg, akkor a hetes káplán egy tanulóval elment a halotthoz, őt meghintette szentelt vízzel és kikísérte a temetőbe",6 2 ugyanott 1502-ben a tanulók „...nemcsak a vásár megkezdését jelzik harangszóval, hanem egyúttal bizonyos István nevű halottra is harangoznak, amikor jutalmuk 35 dénárra emelkedik".6 3 Az iskolák jelentős részének tehát állandó jövedelemforrás a temetés, „...pénzt kapnak a kivonulásért s éneklésért. Ezeket nagy (funr ~ generale) s kis (f. speciale) temetésre osztják s Berethalmon a díjakat apróra részletezik."64 Ha valamely tanuló vonakodna részt venni az elhunyt végtisztességén, Segesváron „...jó időben 1 dénárt, esős vagy csikorgós időben 2 dénárt fizet."6 5 A temetésre kirendelt harangozókat pedig utasítják, hogy a „...tanulókkal rendben és illedelmesen lépjenek istentisztelet közben a templomba, ha éppen akkor érkeznének meg a temetésről...".6 6 Az iskolát végzett tanulók (iskolások, scholares) 56 Sz. S. 1876: 89. Ugyanezt lásd még Balics 1890: II. köt. II. rész 512. Vó. Majláth 1879: 344-352.; Lukcsics 1912: 703.; 705.; 708.; Juhász 1933: 148. stb. 57 Majláth 1885: 577. 58 Lásd Székely 1996: 364.; Kiss 1994: 83-103., továbbá Lindner kiváló tanulmányát Lindner 1894a; 1894b; 1894c. Vö. még A kolozsvári szabók czéhe „ifjú mesteri társaságá"-nak elsősorban a temetkezés módját (a sírkertben tanúsítandó, kívánatos magatartást, a „temető szerszámok" karbantartását, az illő ruházat és a sírbahelyezés részleteit stb.) tárgyaló rendszabályaival (in Szádeczky 1913: 160-179.). 59 Békefi 1906: 37. Nachwinter Márton pozsonyi polgár 1467-ből származó végrendeletében az iskolamestert és az iskola tanulóit ugyancsak templomi éneklésre kéri. In uo. 312. Lásd még uo. 317.; 362-363.; 365.; 407.; Rajeczky 1988 I. köt.: 76. stb. 60 Békefi 1906: 38. 61 Békefi 1906: 152. 62 Békefi 1906: 106. 63 Iványi 1911: 6. 64 Koch 1906: 76. Ugyanígy számos adatot találunk a — sírnál vagy a templomban történő — zsoltárénekléssel kapcsolatban is; lásd például Békefi 1906: 335.; 396.; 399. stb. 65 Koch 1906: 76. 66 Koch 1906: 68. Ugyanígy vélekedik Mészáros István (1981: 153.) is: „...jelentős jövedelemszerzési lehetőség volt a városi-plébániai iskolák diákjai számára már a 15. században is a temetési zsoltáréneklés. 1451-ben például Késmárkon a város egy-egy alkalommal fél forintot fizetett az iskolarektornak. 1527-ben Besztercebányán ugyanezért egy forintot és negyven dénárt kaptak az iskolás fiúk. E két évszám között, előtte és utána az adatok sokasága jelzi a szokás általános voltát."
