Századok – 1998
Tanulmányok - Berta Péter: A túlélők teendői. (A posztmortális szolgálatok rendje későközépkori városaink vallásos közösségeiben) IV/765
A TÚLÉLŐK TEENDŐI 773 talmaztatik vala a kösség, avagy a tulajdon használatosság, avagy még mert netalámtán [úgy - В. P.] tetszik avagy félelmes, hogy az ilyetén halót elkárhozot volna". [c] „Harmadszor lehet a sírás és szomorúság békétlenségnek füldalásából és isteni akaratnak ellentartásából (...) és követközék zúgódás, morgódás Isten ellen (...) egyébképen menden mértékletlen bánat es (...) halálos bűnnek tulajdoníttatik és igön nehéznek (...) annakokáért lássad üdvözülendő lélek és óvjad magadat ettűl."40 A hozzátartozó tehát csak akkor gyarapítja erényeit, ha fájdalmában mértéket tart, Ш. szomorúsága nem az „isteni akaratnec ellentartasabol" ered. Az eltávozó földi nyughelye, a temetőkert — mint a település integráns része — többnyire a templom4 1 és az iskola szomszédságában terül el. Mivel rendszerint kőfallal veszik körül, e megszentelt városrész szakrális íunkcióján túl gyakran védelmi célokat is szolgál; ha a települést támadás éri, a polgárok itt vagy a templomokban, kápolnákban keresnek menedéket. Ugyanakkor ennek köszönhetően nincs mód a sírkert területének bővítésére, ezért a csontok letisztulását követően a sírokat kihantolják, a felszínre került emberi maradványokat pedig a temetőben felépített kápolnában (csontházban) helyezik el,4 2 amely — a város más kegyhelyeihez hasonlóan — az istentiszteleti cselekmények (gyászmisék stb.) természetes színtere.4 3 Fenntartásáról a hívek kegyes adományai, vagy a kápolna oltárát testületileg birtokló céh tagjai gondoskodnak. A temetőkert a közösségi élet más alkalmainak is otthont biztosít: területén — a tiltó rendeletek hatására a későközépkor folyamán egyre ritkábban — táncos mulatságokat,4 4 vásárokat rendeznek.4 5 A plébánia, kolostor4 6 jótevőit, a város legelőkelőbb polgárait rendszerint a templom padlózata alatt ásott sírhelyek valamelyikében, vagy az általuk alapított oltár előtt temették el, amelyet esetenként az elhunyt címerét4 7 vagy emellett teljesalakú domborművét is ábrázoló, nevét, rangját, elhalálozásának évét és napját megörökítő sírlappal4 8 fedtek be. Az eltávozott emlékének megőrzéséről alkalmanként a templom 40 A halálról. Székelyudvarhelyi kódex, 55.; 56. 41 Lásd Bedy 1939: 23.; Fehér 1933: 24., 32., 37., ill. Ipolyi 1874c: 674-675. stb. 42 Lásd Czobor 1875: 194-196. 43 Hédervári Miklós fia, Lőrinc például 1417-ben a győri Szent Domonkos-templom mellett álló temetőben a Három Mária tiszteletére nemcsak kápolnát építtet, de látogatói számára a pápától búcsúengedélyt is nyer. In Bedy 1939: 38. A Boldogasszony szigetén (Margit-sziget) lakó minoriták temploma mellett elterülő temetőben prédikáló helyet is találunk, „1288-ban itt tartják a minoriták rendi káptalanukat". In Divald 1901: 56. A Szent Mihály főangyal tiszteletére felszentelt, s a pesti főtemplom temetőjének fala mellé épített kápolna továbbá konfraternitással is rendelkezik, s 1490-ben nyilvános jegyzői felavatásra is sor kerül benne. In Némethy 1890: 63-64. 44 A temetői táncot betiltó első hazai rendelkezést a budai zsinat hozta 1279-ben. Laskai Osvát egyik prédikációjában továbbá az alábbi észrevételt találjuk: „A tisztességes tánc feltétele az alkalmas hely; ne történjék t. i. a templomban vagy a temetőben." (Említi Halász 1937: 59. A fordítást ugyancsak tőle vettem át.) A gyász részét képező, temetői táncos szertartások, ill. a halottas-játékok történetéről számos további adalékkal szolgál pl. Morvay 1951: 73-82. 45 Lásd Ipolyi 1874c: 675. A kérdés nyugat-európai vonatkozásaival kapcsolatban lásd Gurevics: 1987: 142.; Huizinga: 1976: 117.; Szántó 1987: III. köt. 471. stb. 46 Vo. Divald: 1901: 99.; H. Gyürky 1976: 373.; Karácsonyi 1924: 114. stb. 47 Vo. Orbán 1869: 492-497. 48 Lásd Dankó 1891: 340-345. Éber 1915: 288-292.; Thallóczy 1889: 1-8.; Fraknói 1896: 630.; Czobor 1875: 133-138. A sírlapok, síremlékek középkori változataival kapcsolatban lásd Vernei-Kronberger Emil kiváló könyvét (1939).
