Századok – 1998
Tanulmányok - Berta Péter: A túlélők teendői. (A posztmortális szolgálatok rendje későközépkori városaink vallásos közösségeiben) IV/765
A TÚLÉLŐK TEENDŐI 771 adományai ellenében — annak jótéteményeiből, imádságainak jutalmából maga is részesül, s ezáltal például megrövidítheti purgatóriumbeli tartózkodását. A Buda melletti Szent-Lőrinc kolostor generálisa, György 1403. június 3-án kiadott oklevelében például birtokadománya és peres ügyeikben nyújtott segítsége miatt felveszi „...Kővári Pál mestert a rend »confrater«-ei közé, kiterjeszti rá a rend búcsúit és egyéb lelki javait. (...) megígéri azt is, hogy a főoltár jobb oldalán a szentkereszt tiszteletére emelt oltáron Pál mesterért és őseiért mindennap misét mondanak és egy lámpát folyton égetnek (...) halálának évfordulóját [pedig - В. P.] a halotti officiumok elmondásával évenként megülik.".34 „A siratásra vonatkozó magyar történelmi adatok all. századtól szakadatlan sorban tanúskodnak a szokás mellett, mely minden társadalmi rétegben élt egészen a 18. század közepe tájáig. Ezek és a legújabb időkig felbukkanó néprajzi adatok még a keletről hozott pogány hitvilágra utalnak, mely különösen a halottas szertartásokban maradt fenn."35 A szabolcsi zsinat (1098) egy rendelkezése (amely „...büntetés terhe mellett írta elő a templom melletti temetést, a megokolásban utalva arra a pogány szokásra, hogy a rokonok és a barátok a halott emlékét bizonyos napokon a sírnál ülik meg, lakomával és estig tartó énekléssel") 3 6 Szent István legendája és krónikáink egy része, de a IV. Béla leányának szenttéavatási eljárása során készült jegyzőkönyv is tartalmaz a siratás módjára vonatkozó értékes észrevételeket. A fennmaradt adatok által részben megőrzött eseménysor azonban jelentős mértékben eltérhetett a siratás mai,,mérsékelt' ' formáitól: erre utal, hogy magukban a leírásokban és a siratás módjára vonatkozó későbbi, általában a 16-17. századból származó útmutatásokban is gyakran visszatérnek az extázisszerü jajveszékelés és sikoltozás, a ruházat és a szakáll megszaggatása, a hajtépés, a testrészek felsértése vagy a földrezuhanás, Rajeczky által „az antik és keleti siratás szenvedélyes megnyilatkozásai"37 -ként definiált mozzanatai. Magát a siratás tényét (mint a végtisztesség folyamatának integráns részét) nem, ám annak a feltámadás hitével ellenkező szélsőséges formáit, „...a pogányság marad-34 Záhonyi 1911: 38. Ugyanilyen kedvezményekben részesült Kőfaragó György, kolozsvári polgár özvegye is, akit a kolozsvári ferencesek fogadtak lelki testvéreik közé. Magdolna hálából „...a kolostorral szemben épült harmadszerzeti begina-apácza kolostorhoz szép kápolnát építtetett. (...) [A későbbiekben részletezett különféle miseszolgálatok mellett testamentumában elrendelte, hogy - B. E] egy nagy, fehér kamukaszövetet arannyal szőjenek át és azután készítsenek belőle a ferenczrendűek nagy oltáránál használandó teljes papi öltözetet. Öt forintot hagyott nekik egy fekete, atlasz miseruhára, másik öt forintot a halottak oltáránál használandó s fekete kamukából készítendő oltáröltözékre, 25 forintot pedig a nagyoltárhoz fehér kamukából készítendő oltáröltözékre. 14 forintot szánt a Kolozsvárt lakó ferenczrendűek ruházatára, hogy hozzájuk való jóindulatát és szeretetét ezzel is mutassa. Négy övet, kilencz ezüstkanalat, 18 kapcsot, egy ezüstpoharat a végre hagyott nekik, hogy abból Isten dicsőségére és szolgálatára egy kelyhet készíttessenek. Elrendelte, hogy egyéb vagyonából a végrendeleti végrehajtók vegyenek fehér, aranyos kamukát és abból készíttessenek a nagyoltárhoz dalmatikát (segédpapok díszruháját). Nekik hagyta továbbá házát, bútoraiból pedig egy asztalt a ferenczrendűek betegszobájának felszerelésére rendelt. Egyik fogadalmát nem bírta beváltani, s azért 25 forintot hagyott, hogy azon valamelyik ájtatos ember Rómába menjen." In Karácsonyi 1924: 101-102. (lásd még 551.). Az egyháznak ajánlott végrendeleti hagyományok azonban csak kivételes esetben voltak ennyire gazdagok, sokszínűek; a legtöbb polgár testamentuma ennél jóval szerényebb juttatásokról árulkodik. Vö. Iványi 1909a: 438-449. 35 Rajeczky 1966: 18. 36 Idézi: Rajeczky 1966: 16. 37 Rajeczky 1966: 16.
