Századok – 1998

Történeti irodalom - Glass Hildrun: Zerbrochene Nachbarschaft. Das deutsch-jüdische Verhältnis in Rumänien (1918–1938) (Ism.: Tilkovszky Loránt) III/741

742 TÖRTÉNETI IRODALOM 742 A romániai német lapok szerint a zsidók túlságosan érzékenyek, üldöztetési mániájuk van. Antiszemitizmussal vádolják azokat, akik csupán védekezni akarnak túlságos gazdasági hatalmuk, valamint a németségtől idegen szellemiségük, erkölcsiségük káros befolyásával szemben. A zsidó, még ha német anyanyelvű is, és el akarja hitetni vonzalmát a német kultúra iránt, csak élősködik a német népen, és megrontja a német fajt. Zsidótól ne vásároljunk, zsidó szellemi termékektől óvakodjunk, zsidóval ne érintkezzünk, velük ne házasodjunk - intettek a német lapok. Az asszi­miláns zsidó szerintük nagyon veszedelmes; akkor lehetne a zsidókkal inkább megférni, ha jobban elkülönülnének, s ambícióik nem terjedhetnének túl számarányukon. Egyfelől hivatkozások tör­téntek a romániai német lapokban arra, hogy a romániai zsidóság jelentékeny része — elsősorban Bukovinában és Besszarábiában, de a volt magyarországi területeken is — nem asszimiláns, hanem sajátosan zsidó-népi (jüdisch-völkisch) felfogású, cionista irányzatú;ez a magát nemzeti kisebbség­ként meghatározó és ekként szervezkedő zsidóság partner lehet egy kisebbségi együttműködésben a román kormánynak a kisebbségekkel szemben folytatott politikája ellen. Mások viszont azon a véleményen voltak, hogy a zsidóság — társadalmi struktúrája folytán, amelyben elenyésző a paraszti és kicsiny a kézműves elem, túltengők viszont a kereskedelemben, pénzvilágban érdekelt rétegei — aligha alkalmas kisebbségi partner szerepre; élősködő természete a meghatározó, s ezt kell mindenekelőtt szem előtt tartani a vele való viszony alakításában. A szerző igen behatóan foglalkozik a cionista irányzatú zsidó szervezetekkel: a Máramaros­ban, Bánátban, Erdélyben stb. 1918 őszén alakult Zsidó Nemzeti Tanácsokkal, majd az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetséggel, és az 1920-as években immár országos igénnyel szerveződött Romániai Zsidók Szövetségével, valamint Románia Zsidó Pártja 1931. évi megalakulásával és szereplésével. A korabeli romániai belpolitikai és különösen választási viszonyok és harcok alapos ismeretében mutatja be az a körüli — a sajtó alapján jól nyomon követhető — vitákat, hogy a zsidóságnak a román pártok felé kell-e orientálódnia, mint azt román részről elvárnák, s melyik román párt támogatása volna ez esetben előnyösebb, illetve jelentené a zsidóság számára a kisebbik rosszat; hogy a szintén hol paktumkereső, hol ellenzéki blokkra törekvő német és magyar nemzeti kisebbségi pártokhoz csatlakozzon-e, a német relációban meglehetősen erős ellentétek ellenére, vagy pedig teljesen önállóan lépjen-e fel, mint az 1932. évi választások alkalmával történt? A szerző utal arra az együttműködésre is, amely az Európai Szervezett Nemzetkisebbségek (genfi) Kongresszusain a német, magyar és zsidó delegátusok között egy ideig zavartalan volt a kisebbségi jogok nemzetközi védelmében. Ezekben a romániai zsidóság is képviselve volt. A minden németet a világon magában foglaló német népközösség gondolatának már az 1920-as években megfigyelhető nagymérvű és fokozódó térhódítása a romániai német nemzeti kisebbség ugyancsak behatóan ismertetett szervezetei körében is, a Németországban előretörő nem­zetiszocialista mozgalommal korán kiépült kapcsolataik révén felerősítette a romániai német anti­szemitizmust is, amely a román antiszemita mozgalmakkal közös „védelmi frontot" létesített a zsidóság ellen. Amikor Hitler németországi hatalomrajutását és zsidóellenes intézkedéseit a romá­niai zsidóság is nagy megdöbbenéssel fogadta, s úgy reagált rá, hogy bojkottot hirdetett a német­országi eredetű árukra, azok a romániai német szervezetek, amelyek a konzervatív irányzatokkal szemben a nemzetiszocializmus szellemében akarták „megújítani" a német kisebbségi mozgalmat, a hazai németség ellen is irányulónak jelentették ki a zsidó bojkottot, s vele szemben ellenbojkottot indítottak. Azokkal szemben, akik a bojkottot mindkét irányban helytelenítették, s azon az állás­ponton voltak, hogy Hitler intézkedései Németország asszimiláns zsidóságával szemben indokoltak lehetnek, ám a Romániában jórészt önálló, saját népegyéniségként fellépő cionista zsidósághoz másként kell viszonyulni, teljes szolidaritást vállaltak a hitleri zsidó-politikával, s a zsidóság bizo­nyos népi elkülönülésével be nem érve, azt félrevezetőnek, szerintük tagadhatatlan élősködő ter­mészete leplezésének ítélve, korlátozásukat sőt kirekesztésüket sürgették Románia életéből, a román szélsőségesekkel egyetértésben, s készeknek mutatkoztak ők is elősegíteni kivándorlásukat egy Európán kívül létesítendő zsidó hazába. Fritz Fabritius, Waldemar Gust és más nemzetiszocialista „megűjítók" törekvéseinek bemutatása mellett a szerző nagy figyelmet szentel Viktor Glondys, Rudolf Brandsch, Kaspar Muth fajgyűlöletet elutasító, a zsidóságban a romániai és nemzetközi kisebbségi együttműködéshez partnert kereső magatartásának. Az itt röviden ismertetett nagyterjedelmű, igen értékes műhöz néhány kisebb kritikai ész­revételt lehet csupán fűzni. így talán érdemes szóvá tenni, hogy a gyakorta emlegetett bukaresti, budapesti stb. nagykövetségek (Botschaft) annakidején kivétel nélkül követségek (Gesandtschaft) voltak. Egy helyütt (167. 1.) „román magyarságot" ír (rumänisches Madjarentum), holott nyilván­valóan „romániai magyarság" (Madjarentum in Rumänien) volna helyes. A Nation und Staat nem

Next

/
Thumbnails
Contents