Századok – 1998

Történeti irodalom - Böhm Vilmos válogatott politikai levelei 1914–1949 (Ism.: Jemnitz János) III/735

TÖRTÉNETI IRODALOM 735 A könyv végén angol összefoglaló található, a mellékletekben pedig a gyár tervrajzai, képek és dokumentumok találhatók az épületről és berendezéséről. A szövegközti táblázatok részletes összehasonlításra adnak lehetőséget a gyár fejlődő és hanyatló periódusairól. Az élvezetes stílusú kötet jelentős lépés Pécs gyáriparának modern szemléletű leírásához és elemzéséhez, mely a fellelhető összes levéltári forrást felhasználta, példaként szolgálva a többi gyár történetének (újra)írására is. Lengvári István BÖHM VILMOS VÁLOGATOTT POLITIKAI LEVELEI 1914-1949 Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta Szabó Éva és Szúcs László Napvilág Kiadó, Budapest, 1997. 462 o. Egy új, hallatlanul izgalmas forrásmunkával gazdagodott történeti irodalmunk. Ennek a kötetnek levelezése ugyanis sok mindent alaposabb, árnyaltabb megvilágításba helyez, és ami a Magyarországi Szociáldemokrata Párt történetét illeti, erre vonatkozóan egészen páratlan forrásértéke van. Nemcsak olyan vélekedéseket, beidegzettségeket helyesbít, amelyeket e pártról régen, a Rákosi-időkben (de azon túl is) leírtak, de a legélesebben ellentmond sok olyan állításnak, vélekedésnek is, amelyek e pártról már 1989 után terjedtek el olyan középgenerációs és fiatal kutatók körében, akik e pártot sohasem látták, ismerhették belülről. Ezekre az „utóértékelésekre" rímel a Népszabadságban megjelent (tudomásom szerint első, 1998. január 21-i) könyvismertetés, amely Böhm esetében már címében is kiemeli, hogy „elsőgenerációs hazafi", ami módfelett furcsa. E recenzens utolsó soraiban is azt húzza alá, hogy „demokrataként és hazafiként hal meg", de az új „korszellemnek" (?) engedve restelli leírni azt, amit Böhm minden sora, minden levele bizonyít, hogy szociáldemokrata volt, maradt, és szocialista hite — minden megpróbáltatása ellenére (s ebből igazán sok jutott ki neki) — töretlen maradt. Persze a több mint 400 oldalon nagyon sok mindenről szó esik, ám aki ezt a valóban végighúzódó vörös fonalat nem veszi észre, nos annak valóban erős szemüvegre van szüksége és a színvakságról nem Böhm tehet. Böhm Vilmos persze ismeretesen többször is beírta a nevét a magyar politikai életbe. Ezt a hosszú életutat Szűcs László a megszokottnál némiként hosszabb 70 oldalas bevezetőben örökíti meg. Böhmről ismeretes, hogy már 1914 előtt a magyar szakszervezeti mozgalom élvonalába, sőt ekkor már a szociáldemokrata párt vezetőségébe is bekerült. Ugyanígy sok feldolgozásból és dokumentumkötetből ismert, hogy az 1918-1919-es forradalmak idején miniszter lett, s nem is akármilyen. Az is ismert volt, hogy 1919 után Bécsbe kellett menekülnie és ott Kunfi oldalán a magyar szociáldemokrata emigráció egyik mérvadó „nagy öregje" lett. Ám ha bécsi emigrációban volt is még, s ha társaival együtt élesen bírálta is a hazai politikai ellenforradalmi, fehérterror rendszerét, majd a konszolidálódott Horthy-rendszert, de a hazai pártvezetést is - ugyanakkor már a korai 1920-as évektől befolyásos hazai szociáldemokratákkal (de nem akárkikkel), így például Révész Mihállyal levelezett. S még az 1920-as évek második felében bekövetkezett Böhm Vilmos első hazatérése — igaz, egyelőre csak írásban és álnéven —, de ez mégiscsak egyfajta hazatérés volt. Ennyiben igaza van a Népszabadság recenzensének, hogy saját neve alatt nem szerepelhetett - de az már fölöttébb kérdéses, sőt elhibázott állítás, hogy róla a magyar társadalomban nyolc évtizeden át nem alkothattak reális képet (vagyis 1918-19-től máig), hogy ki is volt Böhm. Nem beszélve azon továbbélőkről, akik őt régebben ismerhették, sok százan/ezren tudhatták a későbbiekben is a Népszava és a Szocializmus olvasói közül, hogy ki is az a „Molnár" valójában, akinek írásait olvassák, emellett Böhm sok vihart megélt önéletrajzi emlékezései az emigrációban magyarul jelentek meg, amelyek persze visszaérkeztek az országba. S hogy mennyire ismerhette „a magyar társadalom", arra igen jellemző Bajcsy-Zsilinszky Endrének igazán nem formális 1944-es levele (amire még visszatérek). Ám itt van mindenekelőtt az az 1945-1948-as kor, amelyről oly sokan, oly sokszor és annyira különböző okokból feledkeznek meg. Böhm mindenesetre ebben a korszakban hazaérkezett, s ha nagyobbrészt stockholmi magyar követként állomáshelyén távol is tartózkodott, mint e levelezés is tanúsítja, állandó szoros kapcsolatban állt a szociáldemokrata pártvezetéssel, s igen fontos pillanatokban nagyon fontos politikai szerepet is játszott. S erről ekkor nemcsak pár tucatnyian, hanem sok ezernyien tudhatta.;, hiszen ekkor Böhm nagygyűlések szónoka is volt.