Századok – 1998

Kisebb cikkek - Németh G. Béla: Egyedi és csoportmagatartások a kommunista hatalomátvétel előtt. (A Válasz 1946–48 között) III/717

KISEBB CIKKEK 723 lehetősen visszahúzódva, ha nem is gyanakvással, de fönntartásukat érzékeltető elkülönüléssel hallgatják kopott ruháikban Illyést és társait arról, hogy egy új történeti lehetőség áll az ország előtt, s ezt csak akkor tudja kihasználni, ha a falvak népe, a parasztság mind szeUemi tekintetben, mind gyakorlati tevékenységét illetően műveltté emelkedik. Lelkesítőt akart mondani ennek a csoportnak, de látta, minden jelszavas dologtól idegenkednek. Ezért elmondta franciaországi élményeit, mint beszélgetett ő és írótársai hasonló kérdésekről Párizsban munkásokkal, s mint alakult ki bensőséges eszmecsere velük. Ez a közvetlen szó megtette a hatását itt is, s föloldódott, eltűnt e csoportban az az érzés, hogy őket idegennek fölöslegesnek tartják. Ellenkezőleg nagyon is nélkülözhetetlennek, s így ezek egymásután tettek javaslatot, ajánlották föl segítségüket s barátságosan váltak el. Három csillagot tesz az elbeszélés után Illyés. Előbb a népies mozgalom korábbi tevékenységét, eredményeit védi meg egyes marxisták ellenében, s egyes nemzetieskedőkkel szemben is. „Nem a mi feladatunk — mondja — a marxista tételek alkalmazása a mai magyar társadalomra. De a demokrácia helyes taktikája számára van adatunk és tapasztalatunk „...s most kötelességünknek tudjuk, hogy igyekezzünk az irodalmat, a szellem és értelem munkáját (vagyis nemcsak a népi irodalmat, hanem a legmagasabbat is) egybefűzni a nép önfelszabadító küzdelmével". Majd ezt mondja: „kortársaim közt tán én vagyok az egyetlen, aki felett Szabó Dezső dörgő fellegei hatástalanul vonultak el [...] épp azért mondhatom tárgyilagosan dicséretére, hogy tavaszi gomolygásai [nyomán] jó hajlamoknak is milyen vetése sarjadt az ősi parlagon." Újabb három csillag után a demokráciajelszavas, doktriner polgári „kihasználói" ellen fordul. „Boldogok voltak — a maguk illetékességét is azzal vélték bizonyítani — ha a demokráciából minél több embert kizárhattak." „... nem azt magyarázták, amit mi szeretnénk magyarázni, hogy (a parasztság ügye iránt érdeklődő) haladó, hanem azt, amivel még a látszat ellenére is szembeszállunk, hogy haladásellenes." Ezek után ismét három csillag, s most azokról szól, akiket igyekszik megvédem, „akik a legkülönbözőbb okokból a fasisztaság hírébe keveredtek vagy kevertettek", holott „a (hazai) hagyomány vonalán... problémáik — szinte marxista módon megfogalmazhatóan — osztály-, sőt, osztályharcos problémák voltak". S most mégis gyalázzák őket. „Tőlük kell a nép ügyét védeni?" „Becsületes írónak nem kell szigorúbb bíró saját tehetségénél. Mi a jó irodalom, ha nem vallomás?" „Az eljövendő demokrácia érdekében éreztem nélkülözhetetlennek őket." „Helyettesítsük őket?" - kérdezi. „A munkásság és parasztság fiai jönnek majd." De ehhez idő kell. Ezért meg kell nyerni a már készeket. „Ha egy nemzetnek egy nemzedékben tíz írója van, az már áldhatja sorsát." S így fejezi be: ,Amagyarság vagy demokrata lesz, vagy semmi sem lesz, írtuk nemrég. De a mi demokráciánk is vagy magyar lesz, vagy semmilyen sem." Illyés, jól látni, sokkal jobban és gyorsabban kiismerte a helyzetét, sokkal többet és lényegibbet értett meg az adott viszonyokból, mint két előbbi társa. Fölújítja egykori francia-földi „marxizmusának", „mozgalmi" múltjának emlékvilágát, hogy mentem tudja hevesen támadott társait. Nyilván elsősorban Szabó Lőrincet, aki épp itt és ekkor kezdi közölni a Tücsökzene egyes darabjait, s Németh Lászlót, aki majd az Iszony elejét adja a második félévben, meg Kodolányit, aki novellákkal van jelen. Igazában már itt