Századok – 1998

Kisebb cikkek - Németh G. Béla: Egyedi és csoportmagatartások a kommunista hatalomátvétel előtt. (A Válasz 1946–48 között) III/717

KISEBB CIKKEK 721 létre, attól fíigg „... hogy sikerül-e minden nemzeten belül az egyérdekű, egyhitű, egyféle jövőt állító és így egyakaratú közösségeknek, pártoknak hatalomra jutni. Érdekkülönbségek akkor is lesznek, de azoknak már nem szükségképpen pusztító háború a megoldásuk". (Uo. 18. 1.) Egymással szemben álló osztályok között viszont „minden esetlegesen megkötött egyezség csak ideiglenes és részleges". (Uo.) S világnézetek között sem lehet igazi megegyezés, mert mindenki a maga győzelmét akaija elérni. A klerikálisok a liberálisokkal nem tudnak együtt dolgozni, s egyik sem a marxistákkal, a valódi szocialistákkal. Nemcsak azért, mert mindenki a maga szemléletét kívánja érvényesíteni, hanem mert mindenki másik társadalmi réteget képvisel, s világnézete ez érdek szolgálatában áll. A keresztény-szocializmus éppúgy látszat, eszköz csak, mint a vallásos megújulás is. Mindez azt jelenti, amit ő egyébként már a Magyar Csillagban is vallott, hogy „államszocializmus" kell, „egyhitű", „egymeggyőződésű" irányítás és társadalom. Ez a szovjet marxizmus, a szovjetszocializmus javallása, vállalása, (mint ahogy pár év múltán Szovjetunióbeli útirajza csakugyan rajongással beszél erről a csodálatos „egyhitű", „egymeggyőződésű", hibátlanul egységes, családias társadalomról.) Erről az útirajzról igen részletes tanulmányt adtam az Új írás 1986-os évfolyamában. Van mégis egy igen lényeges pont, amelyben sem az alapító atyákkal, Marxszal és Engels-szel, sem a megvalósító apostolokkal, Sztálinnal és társaikkal — bár direkten nem mond nekik ellent —, nem ért egyet. Ezt nyilván zsigereiben hozta falusi világából, s van is bizonyos tekintetben igaza, amely utóbbit, persze, ugyanakkor képtelen berögzött tévhitek rontanak is. Ez a nők, az asszonyok társadalombeli szerepének kettős megítélése: a „természeti törvényhez" ragaszkodás egyfelől, az archaikus családkép érvényesülése másfelől. A dolgozat egyik legrészletesebben tárgyalt , vissza-visszatérő, személyes hévvel és indulattal tárgyalt témája a nők társadalmi-gazdasági helyzetének kérdése. Szerinte már a feudális, de még sokkal inkább a liberális, kapitalista polgári társadalom végzetesen eltorzította a férfi és a nő természettől adott szerepét, egymáshoz s a közösséghez való viszonyát. A nő kitartott lett, s ez annyira áthatotta a polgári társadalmat, hogy a városi, a polgári nők többsége eleve természetesnek tartja ezt. S ha az anyaságot vállalja is, bár azt is nehezen, a természetes munkamegosztást véli természetellenesnek. íme egy részlet: „Ha az uralkodó osztályok és kapcsolt részeik a dolgozók munkájának nagy termékenysége következtében megengedhetik maguknak, hogy asszonyaik dísznők legyenek és se anyák, se dolgozók nem lesznek, az halálos betegség. A nőket bizony munkára és társadalmi felelősségre kell nevelni vagy szorítani, mert csak a dolgozó vagy anyává lett nő érik igazán emberré és csak az ilyen veheti át igazán a közösség fegyelmét és felelősségét." , Aki egészséges ifjú nő, és nem dolgozik, se gyermeket nem szül, az halálos bűnt követ el Isten, ember és természet ellen, és a civilizációs Babylonok ilyen állampolgárok millióival vannak már tele." (1947. júl. 22. 1.) A nők, hogy ezt a természetellenes helyzetüket védhessék, az egyházias pártok táborát növelik nagyra a polgári társadalomban. Sőt, szerinte, e tekintetben a szociáldemokratáknál is, bár nem azonos, de meglehetősen hasonló a helyzet. Am míg a liberálisok és klerikálisok esetében nyilván való, hogy „semerre", vagy egyenest „visszafelé" kívánnak menni, a