Századok – 1998
Dokumentumok - Baráth Magdolna: Levelek a frontról 1944. Rákosi Mátyás; Gerő Ernő; Farkas Mihály és Vas Zoltán levelezése III/633
DOKUMENTUMOK 703 A nehéz helyzetből adódó veszélyek, kudarcok nem voltak ismeretlenek az egyház vezetői előtt sem. Egyéb információk között elég csak Jánosi József jezsuita páter többször idézett, józan és kritikus 1945 tavaszi emlékeztetőjére, vagy Lepold Antal kanonok — az itt közölt dokumentumok sorában olvasható — őszi helyzetjelentésére utalni.6 A Mindszenty prímásérsekkel még inkább intranzigenssé lett egyházi vezetés azonban sem a Szekfű által tanácsolt módon, sem úgy, mint Jánosi páter javasolta, hogy: a „Püspöki Kar nemcsak a Néppárt ügyének, hanem az eszmei zűrzavar idején a katolikus tömegek tájékozódásának is nagy szolgálatot tenne, ha — természetesen a Néppártra való minden célzás nélkül — kifejtené azokat az alapvető elveket egy pásztorlevélben, amelyekre a keresztény közélet felépülhet..." - tehát sem így, sem ügy nem kívánta a múlttal való szakítást, de még annak szavakban való kimondását sem.7 „Mulasztottunk- e valamit, amiért bűnhődni kellene?" - tették fel az Egyházi Köriratban a kérdést, s a válasz: „Utaink jók voltak, irányt nem tévesztettünk, nincs törés, nem kell eldobnunk és újra kezdenünk mindent."8 Nem véletlen tehát, hogy az újjáélesztendő lapok közül a rosszemlékű Új Nemzedék is szóba került úgy, hogy az a Czettler Jenő és a Pálfíy József közti megállapodás alapján a Néppárt lapja lehetne.9 Az egyház, „a tanítóhivatal szellemi irányítását" a párt esetében vitató, illetve annak küldetését csak „lelkiekre" redukáló Barankovicshoz képest, Mindszenty maga is már korábban Pálfíy Józsefet részesítette előnyben, melyet utóbbi nem is feledkezett meg illőképpen nyugtázni. „Hálás köszönettel értesültem Kovrig Béla közléséből Nagyméltóságod döntéséről, melyet a magam részéről legteljesebb mértékben elfogadok és igyekezni fogok a belém helyezett bizalomnak mindenkor megfelelni" - áll a válaszban, melynek, éppen úgy mint a döntés közlésének külön súlyt adott, hogy „a püspökkari tanácskozás után", tehát annak alapján történ.10 A rendelkezésre álló iratokból arra is lehet következtetni, hogy az újabb jelölt (Sulyok Dezső) szóba kerülése a Keresztény Demokrata Néppárt elnökségére, mennyiben az egymás kizárásáig menő (először Pálfíy tábora Barankovicsot, aztán fordítva!), ám politikai motívumokat is bőven tartalmazó torzsalkodásnak a következménye és mily része volt abban Mindszentynek.1 1 Az már viszont nem mérlegelés dolga, hanem tény, hogy az 1945. őszi választásokon való részvételre az engedélyt a párt Barankovics vezette tábora kapta meg, mely kellő előkészület híján — mint ismeretes — a Független Kisgazdapárt színeiben indult és jutott be a parlamentbe. Pálffyék viszont, akik a Néppárt keresztényszocialista csoportjaként népszerűsítették magukat, olyan körözvényt, továbbá röpcédulákat és falragaszokat tettek közzé, amelyekben az állt óhaj-6 Ezek idézését ld. Orbán Sándor: A Demokrata (Barankovics) Néppárt történetéhez 1945-1949. Századok, 1958. 1-4. sz. Egyébként e javaslatok és információk fogadtatását jellemzi, hogy a Jánositól származó „Pro memóriában" álló azon megállapítás mellé, miszerint: „Az a magyar ember, aki a Szovjetunió és az angolszász hatalmak fegyveres összeütközésére spekulál, vagy buta, vagy őrült, vagy gonosztevő...", nos ennek a Veszprémi Püspöki Lt-ban (2373/1945) őrzött másolatára azt írta rá egy avatott kéz; hogy „... vagy próféta: Considéra realitatem! Mert hazánk fizikai pusztulását jelentené, nem következik, hogy nem történik meg." 7 Esztergomi Hercegprímási Lt. 712/1945. 8 Egyházi Körirat, 1945. október 2. 1. o. „Számvetés" 9 Veszprémi Püspöki Lt. 2373/1945. Ld. még Pro memoria a Katolikus Népszövetség 1945. máj. 7-i megbeszéléséről. Esztergomi Hercegprímási Lt. 799/1945. 10 Veszprémi Püspöki Lt. 1511/1945. (aug. 12.) 11 Sulyok Dezső levele Mindszentyhez. Veszprémi Püspöki Lt. 3207/1945. (szept. 21.) Kizárásokról ld. Boér Miklós: i. m.
