Századok – 1998

Dokumentumok - Baráth Magdolna: Levelek a frontról 1944. Rákosi Mátyás; Gerő Ernő; Farkas Mihály és Vas Zoltán levelezése III/633

Orbán Sándor DOKUMENTUMOK A KERESZTÉNY DEMOKRATA NÉPPÁRT 1945. ÉVI MEGJELENÉSÉHEZ ÉS PROGRAMJÁHOZ Míg Európa nyugati részében, így Németország szovjet zónájában is, a korábbi keresztény pártok alapjain 1945-ben sorra megjelentek a hasonló elnevezésű újak, addig régiónkban csupán Lengyelországban és Magyarországon, később (1948-ban) pedig Csehországban jelentkeztek ilyen pártok. Előbbiekhez képest, amelyek szinte valamennyien a nácizmus által felszámolt elődökből alakultak újjá, nehezebb helyzete volt a magyarországi Keresztény Demokrata Néppártnak, mivel nem ilyen előd utódpártjaként lépett porondra. S ezen változtatni pusztán elhatározással vagy mégannyi fogadkozással sem igen lehetett. E párt arculatát sokkal inkább a múltban kialakult strukturális és politikai adottságok határozták meg, amelyek egyszersmind nagyban táplálták az egyidejű megmérettetésében kétségtelenül megmutatkozó hatalmi-kormányzati elfogultságot is. A Magyar Frontban képviselt részvétellel szerzett kevéske antifasiszta múlt és a demokratikus átalakulás szelektív támogatása ugyancsak elégtelennek bizonyult ahhoz, hogy a Keresztény Demokrata Néppárt feledtesse a kompromittáltságot, tömegmozgalmi hátterének hiányát és azokat az ellentéteket, amelyek vezetését jellemezték. Valójában ezek és a magát okkal vesztesnek érző egyházi vezetéshez való kötöttséggel kapcsolatos ellentmondások, illetve ezek megítélése hátráltatták a párt hivatalosan is nyugtázott belépését az 1944/45 fordulóján megszületett új rendszerbe, annak Szegeden, majd Debrecenben létrehozott országos szerveibe. Hozzájuk képest csak másodlagos jelentősége volt annak, hogy vezetői akkor még a nácik által megszállt országi-észben rekedtek. Hiszen maga a párt — mint az egyidejű levelezésből és az utólagos igazolásokból kitűnik — mindenekelőtt Apor Vilmos győri püspök ösztönzésére és a hercegprímás jóváhagyásával már 1944 nyarán alakot öltött és Pálfíy József gróf személyében képviseletet is nyert a Magyar Front vezette ellenállásban. S ha ő nem is, néhány, a párthoz kapcsolódó KALOT vezető még ősszel át is jutott a fronton, és mint az Új Ember c. lapból olvasható: „felvették a kapcsolatot mind az oroszokkal, mind a debreceni kormánnyal".1 Mind e lépéseknek azonban nemigen lehetett jelentősebb eredménye, mert ugyanakkor Budapest főváros törvényhatóságába olyan képviselőt delegáltak, mint a jobboldalon kompromittált páter Közi Horváth József, akit aztán törölt is a megújult testület. Szekfű Gyula okkal sorolhatta az egyház vezetői által pártfogolt olyan sze] Új Ember, 1946. július 2. és 28., valamint: A reakció ellen, Népszava kiadás, é. n. Ld. még Boér Miklós: Cardinal Mindszenty. London, 1949. Apor püspök kezdeményezésére, majd később Közi Horváth szerepeltetésére ld. Szekfü Gyula Mindszenty József veszprémi püspökhöz írt 1945. tavaszi (pontosabb kelt. nélk.) levele. E dokumentumközlés nyomdai munkálatai közben került a szerző