Századok – 1998
Dokumentumok - Baráth Magdolna: Levelek a frontról 1944. Rákosi Mátyás; Gerő Ernő; Farkas Mihály és Vas Zoltán levelezése III/633
DOKUMENTUMOK 641 moszkvai engedély nélküli kiadása a magyar emigráció vezetésének rosszallását is kiváltotta. Vas mentségére csupán az szolgálhatott, hogy - a levelezés tanúsága szerint - sokkal ritkábban, vagy szinte egyáltalán nem kapott Moszkvából direktívákat, s munkája irányvonalának helyességét vagy helytelenségét illető örökös aggodalmának leveleiben is hangot adott. 1944 október végén Gerő a KUB megbízásából a 2. Ukrán Fronton létesített bázis vezetésére és az itthoni munka irányítására hazaérkezett. Gerő megérkezése már csak azért is örömmel tölthette el Vas Zoltánt, mert levette válláról az önálló döntések miatti felelősséget. Gerő a Külföldi Bizottság meghatalmazásából teljes hatáskörrel intézkedhetett, nem volt szüksége arra, hogy lépéseit a Moszkvában maradt Rákosival nap mint nap egyeztesse, bár az itthoni politikai munka irányítása továbbra is Rákosit illette. Kettőjük között a kölcsönös információcsere továbbra is megmaradt,2 6 tevékenységük azonban Gerő hazatérésével teljesen más jelleget öltött: a feladat egyértelműen a pártépítés, s ezen keresztül a hatalmi pozíciók megszerzése lett. A szovjetunióbeli magyar kommunista emigráció tevékenységének sikere nagyon nagy mértékben a szovjet vezetés támogatásán és hozzáállásán múlott, amely ebben az időszakban is mindent a saját katonai (és politikai) érdekeinek vetett alá. A szovjet katonai vezetés abban természetesen érdekelt volt, hogy minél kisebb véráldozattal történjen a Szovjetunió és szövetségesei területének felszabadítása és az ellenséges országokból a németek kiűzése, ezért támogatta a magyar propagandistáknak a magyar hadsereg bomlasztására és demoralizálására irányuló tevékenységét, különösebb erőfeszítéseket azonban nem tett annak érdekében, hogy ez a munka minél sikeresebb legyen. Jellemző példák erre a propagandisták és antifasiszták ellátása körüli állandó huzavonák vagy a Kossuth Rádió vételi lehetőségét érintő, Gerő levelében is említett „svindlik". Az emigráció vezetői - elsősorban Rákosi és Gerő - teljes egészében tisztában voltak azzal, hogy tevékenységük eredményessége a szovjet vezetés jóindulatán múlik, s ha elegük is volt abból, hogy minden lépéshez a szovjetek (leginkább Scserbakov, illetve az NKVD) jóváhagyása szükséges, kéréseik ismételt és határozott előterjesztésén túl nem tehettek semmit. A Szovjetunió biztosította a rádióadás technikai feltételeit csakúgy, mint a röpiratok és a magyar újság nyomtatásához szükséges papírt, így az ő szempontjukból vitán felül állt, hogy csak olyan adás mehet és olyan szövegű röplap jelenhet meg, amelyet előzetesen egyeztettek és az megfelel a szovjet vonalnak. S az is természetes volt, hogy ha Scserbakov úgy vélte, hogy Rákosi számára nem biztonságos a frontra történő utazás, egyszerűen nem engedélyezte elutazását, bár ehhez az is elegendő lett volna, ha nem biztosít számára közlekedési eszközt. A magyai- emigráció ezen kívül is skizofrén helyzetben élt a Szovjetunióban, hiszen a befogadó állammal szemben hadban álló, ellenséges ország állampolgáraiként kellett napról napra tevékenykedniük, s ha ezt soha nem is mondták ki a szovjetek, ez a tény nyilvánvalóan szerepet játszott abban a hosszadalmas és olykor talán megalázó bürokratikus eljárásban, amellyel a magyar antifasisztákat és propagandistákat, és 26 Az ebből az időszakból fennmaradt levelezés a Politikatörténeti Intézet levéltárában az MKP fondjában található meg. A magyar vezetők levélváltásából néhány levél megjelent nyomtatásban is: Moszkvának jelentjük. - Titkos dokumentumok 1944-1948. Századvég Kiadó, Budapest 1994.
