Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
A NÉPI DEMOKRÁCIA ÉPÍTÉSE: KUNMADARAS, 1946 627 bizonyítékot, hogy Kunmadaras fasisztajellegű terrort élt meg, és ennek következtében az államrend összeomlott. Ezek a kijelentések megszüntették a kapcsolatot az antiszemitizmus és a zsidók között: a kunmadarasi zsidóüldözés többé nem volt zsidó ügy. Habár zsidók (vagy bármely más csoport) megverése és meggyilkolása nyilvánvalóan antidemokratikus tett, az ítélet pusztán azért hivatkozott rájuk, hogy bebizonyítsa a fasizmus felbukkanásának tényét. Éppen ezért a meglepően hangzó megállapítás, hogy az eseményeket a zsidók jelenléte nélkül fogalmazták újra, hiszen a népbíróságnak sikerült egy antiszemita pogromról a zsidó áldozatok nélküli elbeszélést alkotnia, igazolhatónak tetszik. Ami felettébb jellemző volt az ügyre, az a tény, hogy maguk a zsidó áldozatok is hozzájárultak ehhez a rekonstrukcióhoz. Mivel a bántalmazott emberek zsidók voltak, szenvedéseiket származásuk miattinak érzékelték. Az egyik szemtanú viszszaemlékezett, hogy egyik szomszédja egyszer kifejtette, hogy a zsidók hamarosan szenvedni fognak. Nem meglepő, hogy a háború alatti üldöztetésük után a történtek számukra magától értetődő értelmezése az volt, hogy egy antiszemita tömeg pogromot hajtott végre. Az egyik áldozat a következőképpen fogalmazta újra az eseményeket: először is a megelőző éjszakára emlékezett vissza, amikor Wurczel Ferencet, a Szociáldemokrata Párt helyi titkárát megverték. Mivel a férfi zsidó volt, a zsidó asszony számára természetes volt, hogy származása miatt bántalmazták. E felfogás értelmében logikus következtetés volt, hogy másnap a tömeg folytatta tevékenységét: zsidók által elrabolt és meggyilkolt gyerekekről terjesztett el rémhíreket, majd megtámadták a zsidó lakosságot. Mivel, a vallomás szerint, a két erőszakos tettet ugyanaz az antiszemita tömeg követte el, előkészítésük szükséges volt. Ez a körülmény magyarázhatta meg, hogy azokat a zsidókat is megtalálták, akik elrejtőztek: valaki nyilván tudatta a rejtekhelyet az emberekkel. Ezután egy másik falusi arra kényszerítette a zsidó családot, hogy előjöjjenek, és kiszolgáltatta őket az antiszemita tömeg haragjának: „Lássuk a ti véreteket!" Ezeknek az embereknek a körében olyan erős volt a zsidók iránti gyűlölet, hogy megfenyegettek egy a házában a zsidóknak védelmet nyújtó, férfit, hogy megverik. Egy másik áldozat azt vallotta, hogy a bántalmazások adott jelre kezdődtek. Egy vallomás arról számolt be, hogy az akció bizonyosan meg volt szervezve, hiszen az emberek azt mondogatták: „Érik a gyümölcs, érik a gyümölcs." A vád legtöbb tanúja az előző éjszaka történt tüntetésre emlékezett. Miközben szenvedéseik emlékét idézték fel, összekötötték ezeket az eseményeket egy másik, a faluban lezajlott szörnyűséggel. Számukra ez utóbbi történés logikus magyarázatot nyújtott a hirtelen kirobbant pogromra, nem utolsósorban azért, mert találhattak felelősöket. Az a mód, ahogyan beszámoltak a történtekről, megmagyarázta, miért üldözték a zsidókat a faluban: „Nagy János népellenes és háborús bűncselekménnyel terhelt miatt már éjszaka verekedés, tüntetés volt... Nemsokára kilenc óra tájban a tüntető csoportok már meg is kezdték a verést, amely valóságos vérfürdővel végződött..."9 0 Az egyik áldozat visszaemlékezett, hogy már május 20-án feszült volt a légkör. Az áldozatok, akik megélték a deportálásokat, az akkori antiszemita beszédmódot, valamint a náci és nyilas kegyetlenséget a zsidók ellen, a kunmadarasi zsidóüldözést is ugyanebben a keretben értelmezték: számukra ez egy antiszemita pogrom 90 V 56032/1
