Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
A NÉPI DEMOKRÁCIA ÉPÍTÉSE: KUNMADARAS, 1946 625 nagy tömeg gyűlt össze, készen arra, hogy bemenjenek Naggyal a tárgyalóterembe, és megóvják attól, hogy elítéljék. Ok ketten akadályozták meg a tárgyalás megkezdését. Az ítélet bizonyítékokkal is alátámasztotta állítását. Először is leírta, hogyan érkeztek meg a kunmadarasiak Karcag határához. Rendőri erők vártak rájuk, és az egység parancsnoka tudatta a tömeggel, hogy csak a vádlott és még ötven ember léphet a tárgyalóterembe. Nagy János úgy tett, mintha egyedül is hajlandó lenne bemenni, értelmezték a bírák a történteket. Elhatározása azonban az ítélet szerint nem volt komoly, hiszen amikor jónéhányan a tömegből körülvették, és azt kiabálták, hogy nem engedik be a tanítót, ott maradt, és nem próbált meg semmit sem tenni követeléseik ellen, holott mint korábbi leventeoktatónak jelentős tekintéllyel kellett bírnia a falusiak körében. A népbíróság úgy értelmezte magatartását, mint kísérletet a közönség, a rendőrség és a bíróság félrevezetésére: „Nagy János úgy tett, mintha menni akarna, a volt leventéi és az asszonyok nem engedték, s így a vádlott maradt."83 Ezzel egyidőben, Takács egy szekéren állt, és azt kiáltozta: „Magyar testvérek, magyar asszonyok, nem engedjük egyedül bemenni Nagy János tanító urat!" Az ítélet a rendőrség és a népbíróság tekintélye és becsülete elleni támadásnak értelmezte ezeket a cselekedeteket, hiszen nyíltan történtek, és így a rendőrség nem tudta teljesíteni kötelességét, a bíróság pedig nem tudta megkezdeni a tárgyalást, néhány olyan ember miatt, akik meg akarták akadályozni az igazságszolgáltatás lefolyását, és szándékukat szervezett tömegakció révén meg is valósították. Azonban nem véletlenül történt, hogy fölléptek a népbíróság ellen, és hogy Nagy nem ment el a tárgyalásra. Valójában, érveltek a bírák, nem akart egyedül bemenni, „mert tudta: bűnös, és tudta, hogy bűnhődni fog, ha csak a tömeg bele nem avatkozik a népi igazságszolgáltatás törvényszerű menetébe".8 4 Végül a bíróság levonta a következtetést, hogy Nagy és Takács tudatosan és rosszindulatúan tevékenykedett a népbíróság ellen, hogy megakadályozza Nagy elítélését. Saját magukon kívül bevonták a mozgalomba Nagy feleségét is, rávéve a nőt, hogy menjen el a Demokratikus Nőszövetségbe, ahol „sírva kérte a jelen voltakat, hogy mentsék meg az urát a népbíróság karmai közül".8 5 Mivel az ítélet előzőlegúgyjellemezte a mozgalmat, mint amelyet Nagy érdekében szerveztek a népbíróság ellen, könnyen értelmezhette ezt közvetlenül demokráciaellenesnek is. Nagy és Takács a demokratikus rendszer elleni mozgalmat vezetett, amikor megakadályozta a rendőrséget és a népbíróságot kötelességük teljesítésében. Tömegakciót szerveztek, érveltek a bírák, amely meghiúsította a rendőrség azon intézkedését, hogy a vádlottat a tárgyalóterembe vezessék, amely viszont hozzájárult a rendőri erők megbénításához. Sőt mi több, folytatta érvelését a bíróság, az általuk mozgósított tömeg segítségével arra kényszerítették a népbíróságot, hogy ne ítéljenek el egy bűnözőt (Nagyot). Az jelentette a demokráciaellenes tényezőt a vádlottak fellépésében, hogy így néhány ezer ember körében nyilvánvalóvá vált, hogy a tömegerő képes megakadályozni az alkotmányos intézmények működését, és végső soron megbénítani a demokratikus rendszert. A népbíróság számára egyértelmű volt, hogy az, akinek célja lehetetlenné tenni a demokratikus népi állam fontos szerveinek műkö-83 40. 84 Uo. 85 37.
