Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
A NÉPI DEMOKRÁCIA ÉPÍTÉSE: KUNMADARAS, 1946 619 Mi volt ez az igazság? Mi történt Kunmadarason? A tanulmány jelen részének tárgyát annak a folyamatnak a vizsgálata adja, melynek során a népbíróság értelmezése létrejött. A dolgozat a tárgyalás szövegét elemzi, illetve az elsőfokú bíróság elnökének különvéleménye egészíti ki az elemzés anyagát. Ez utóbbi jogi állásfoglalás a Népbíróságok Országos Tanácsának enyhítő ítélete elleni tiltakozásként íródott, ebből következőleg talán még világosabban fejezi ki az elsőfokú bíróság álláspontját. Figyelembe véve a vádlottak számát, akik 59-en voltak, és a per nemzetközi visszhangját, az ügy kiemelkedő fontosságúnak tekinthető. A legnagyobb hangsúlyt az első három vádlottra helyezték. Az elsőrendű vádlottat Tóth Zsigmondnak hívták, aki 1920-ban született Pozsonyban. A zendülés idején csehszlovák állampolgár volt, és családjával együtt korábban kiutasították az országból, az akkori csehszlovák kormánypolitikának megfelelően, mely kimondta a magyar kisebbség kollektív háborús bűnösségét. Tóth már jónéhány hónapja élt Kunmadarason, mikor kirobbant a pogrom. A másodrendű vádlott Takács Gergely volt, a Kisgazdapárt helyi szervezetének titkára. 0 1899-ben született, Balmazújvárosban. Takács hosszú ideje a faluban lakott, és a közösség egyik legjelentősebb tagjának számított. A két háború között a helyi közigazgatás számos posztját betöltötte. A harmadrendű vádlottat Nagy Jánosnak hívták, aki 1903-ban született Kunmadarason, és gyakorlatilag soha nem hagyta el a falut. Mély gyökereket eresztett a közösségben, hiszen 1927-ben elnyerte a helyi református tanítói állást, 1929-ben leventeoktató lett, majd 1932-ben főoktató. Takács Gergelyt a háború előttről ismerte. A többi vádlott olyan átlagos falusi ember volt, aki a zsidók tényleges bántalmazását elkövette.6 0 A népbíróság előtt ismert volt egy elítélt fasiszta személye, Nagy Jánosé, aki ellen a Szolnoki Népbíróság emelt vádat népellenes és háborús bűnök elkövetése miatt. A vádpontok igazságát 1929 óta folytatott tevékenységével bizonyították, és így életrajza ismeretében fasisztának tekintették. Ebből kifolyólag a budapesti népbíróság különböző előfeltevéseket alkotott meg a tanító személyére vonatkozóan, amelyeknek megfelelően tetteit is megítélték. Nagy János beadványát a demokratikus pártokhoz annak érdekében, hogy ügyének kedvező megítélését élje el, a következőképpen magyarázta a bíróság elnöke: Nagy emlékezett rá, hogy első perében, 1945 júliusban a levente-ifjúság terrorja győzedelmeskedett, és kivívta felmentését. Ezért meg volt győződve, hogy ha megszervezi az általa fasiszta szellemben nevelt fiatalokat, újra képes lesz kihasználni a terrort. Hitének megfelelően azzal kezdte megmozdulását, hogy kérte a pártokat, nyújtsanak segítséget tevékenységéhez. A kísérlet Nagy tárgyalásának megakadályozására úgy volt értelmezhető, hogy a tömeg megpróbált megmenteni egy fasiszta bűnözőt a törvényes büntetéstől. Kezdeményezését, hogy tartsanak egy gyűlést a kereskedő testület székházában azért, hogy előkészítsék az igazságügyminiszternek szánt beadványát, úgy értették, mintha Nagy rájött volna, hogy ha a tömeg szétoszlik, minden ebből származó előnye megszűnik. Következésképpen ő volt a felelős azért, hogy az emberek ahelyett, hogy békével hazatértek volna, antiszemita légkörbe keveredtek. Végeredményben Nagy javaslatát a további terrorcselekmények alapvető okaként jellemezte a bíróság. Azt a tényt, hogy a zsidóüldözés egész ideje alatt tétlenül otthon maradt, a következőképpen fordították át bűnténybe: 60 V 56032/1
