Századok – 1998
Közlemények - Apor Péter: A népi demokrácia építése: Kunmadaras 1946 III/601
A NÉPI DEMOKRÁCIA ÉPÍTÉSE: KUNMADARAS, 1946 605 volt. A résztvevők többsége azt vallotta, hogy tanúként voltak megidézve a tárgyalásra. Néhányuk pusztán kíváncsiságtól hajtva ment, számos asszony a férjét kísérte el, míg több fiatalembernek jó kirándulási lehetőség volt: egy tanú azt vallotta, hogy semmiről sem tud beszámolni, mert egész idő alatt a lányokkal csevegtek egy patak partján.9 A szervezések ellenére számos résztvevőnek Nagy pere nem jelentett különösebb fontosságú ügyet, más kunmadarasiak számára viszont a tárgyalás valódi esemény volt. Másrészről viszont volt néhány olyan tanú is, aki ragaszkodott Nagy elleni terhelő vallomásához, például a helyi kommunista és szociáldemokrata párt titkárai: Takács Ferenc és Wurczel Ferenc. Mindketten úgy emlékeztek hogy Nagy első tárgyalásán a kunmadarasi ifjúság által vezetett tömeg elviselhetetlenül viselkedett: tüntettek a tanító mellett, szidták a népbíróságot, és tevékenységük eredményeképp ellenséges hangulat alakult ki a bírósággal szemben. Figyelembe véve a helyzetet, a népügyésznek vissza kellett vonnia a vádat, és Nagyot szabadlábra helyezték. A vád tanúi attól féltek hogy megverik őket, amint felismerték a tömeg azon szándékát, hogy megvédik tanítójukat. A feszültség tovább növekedett, amikor a falusiak elérték Karcag határát, ahol arról tájékoztatták őket, hogy pártonként csak öt ember mehet be a tárgyalóterembe. Ezt követően a tömeg képviselői és a rendőrség között tárgyalás kezdődött, amelynek során abban egyeztek meg, hogy ötvenen csatlakozhatnak a tárgyalás közönségéhez. A kunmadarasiak azonban nem elégedtek meg ezzel a javaslattal, és úgy határoztak, hogy nem mennek be. Sőt mi több, nem engedték meg Nagynak, hogy részt vegyen saját perében, annak ellenére, hogy ő maga kérte követőit, engedjék bemenni. Több vallomás szerint a tömeg rendkívül feldühödött, amikor végül mégis megpróbáltak bejutni Karcagra az úton álló rendőrök ellenében, akik a levegőbe lőttek. Ez arra kényszerítette az embereket, hogy visszatérjenek falujukba, azonban nagyon csalódottak voltak akciójuk sikertelensége miatt. A feszült helyzetre emlékezvén — bár nem ugyanolyan módon — néhány tanú felidézte, amint Tóth Zsigmond, a később bekövetkező pogrom utáni per elsőrendű vádlottja, akit azzal is gyanúsítottak, hogy ő maga szervezte a verekedést, a zsidók ellen izgatott. Miután hírek jöttek Karcagon elveszett gyerekekről, Tóthot hallották azt hangoztatni, hogy bizonyosan a zsidók vitték el őket, és ezért fel kéne őket akasztani. Azt is kijelentette, hogy a zsidókat mindenképpen agyon kell ütni, hiszen nekik köszönhetően nem mehettek az emberek a tárgyalóterembe. Felszólította a tömeget, hogy ne vásároljanak zsidó boltokban.1 0 II. A feketézők elleni kampány 1945 őszétől egészen 1946 augusztusig, az új pénz, a forint bevezetéséig a feketézők és spekulánsok ügye gyakran került terítékre a sajtóban. A zugüzéreket a gazdasági fellendülés ellenségének tekintették, tevékenységüket pedig az ország újjáépítését veszélyeztető hiányok fő okaként ítélték meg. A következőhöz hasonló hírek és leleplezések megszokott részei voltak az újságoknak: „200 valutázó feketézőt állított elő kávéházakból a gazdasági rendőrség".1 1 Rákosi Mátyás, a kommunista párt főtitkára is nagy hangsúlyt helyezett a jelenségre 1946-os újévi cikkében. Ervelését 9 Uo. 10 Uo. 11 Szabad Nép (A továbbiakban: SZN.) 1946. V 23.
