Századok – 1998
Közlemények - Palasik Mária: A szólásszabadság deklarálása és korlátainak kezdetei Magyarországon (1946–1949) III/585
A SZÓLÁSSZABADSÁG MAGYARORSZÁGON 194&-1949 KÖZÖTT 597 В. Sándort Gáborján községben 1948 augusztusában tett kijelentéséért hat havi börtönre ítélte a debreceni népbíróság: „... a kormány zsidókból áll és Tildy Zoltánnak a köztársasági elnöki tisztről azért kellett lemondania, mert magyar ember."64 A NOT az ítéleten annyit módosított, hogy elkobozta az üzemképes cséplőgépgarnitúráját.65 Háborús és népellenes bűntett felmagasztalásának vétsége Kevés viszont az olyan anyag, amelyben az 1946:VII. tc. 3. §-ára való hivatkozással, vagyis háborús és népellenes bűntett felmagasztalásával követtek el vétséget. Egy férfit azzal az indokkal ítéltek 3 havi börtönre, mert „a közelmúltban leleplezett Dálnoki Veres Lajos-féle összeesküvést magasztalta", s mivel ez nagyobb számú munkás előtt történt, „a helyi viszonyok szempontjából jelentőséggel bírónak tekinthető".66 R. Sándor rendőrőrmester ellen is az volt a vád, hogy „helyesnek ismerte el az összeesküvők célkitűzéseit és munkáját, és ezzel a demokratikus államrend megdöntésére szervezkedő személyeket feldicsérte". Mindez 1947 januáijában Szentesen a rendőrkonyhán, egy próbarendőrrel folyó vita kapcsán hangzott el állítólag. A szegedi népbíróság két évi börtönre ítélte a vádlottat,6 7 melyet a NOT jóváhagyott.68 Olyan eset viszont több is előfordult, amely következményeként elmarasztaló ítélet született Szálasit és Hitlert dicsőítő nóták énekléséért, vagy azok szóbeli magasztalásáért.6 9 Az államrend vagy köztársaság iránt megvetés keltése vagy nemzetközi megbecsülésének csorbítása Megint nagyobb számban fordulnak elő olyan ügyek, melyekben a vádpontot az 1946:VII. tc. 4. §-át merítette ki, vagyis „Vétséget követ el, aki két vagy több személy jelenlétében olyan valótlan tényt vagy való tényt olyan módon állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy az... államrend vagy köztársaság iránt megvetést keltsen vagy nemzetközi megbecsülését csorbítsa".7 0 Hogy mit tekintettek ilyen jellegű esetnek az újra az ügyészi és a bírói értelmezéstől függött. Sz. I. református segédlelkész 1946. június 23-án Kiskunfélegyházán, a Független Ifjúság gyűlésén mint a FI országos szervezetének vezetője mondott beszédet: „Mi nem akkor lettünk demokraták, amikor ez divattá lett.... Mi nem akarunk egy idegen népnek a csatlósai lenni, nem akaijuk, hogy még egyszer ilyen emberek vezessék az országot. Nem akaijuk, hogy még egyszer a kisebbség vezessen....Egyes pártok kisajátították a demokráciát.... Mi nem akarjuk és nem tűijük a grófok és bárók uralmát, és nem tűijük azt sem, hogy most munkakerülők uralkodjanak felettünk." Az ügy 1947 novemberig húzódott, mikor is felmentették arra való hivatkozással, hogy csak néhány hónapig vett részt a „nagypolitikában", majd egyházi szolgálatra vonult vissza.7 1 64 MOL JGY XIX-E-1-1 125. d. ítélet: 1948. szeptember 23. 65 MOL JGY XX- 4- b 94. d. ítélet: 1949. júl. 15. 66 MOL JGY XIX-E-1-1 82. d. ítélet: 1947. márc. 29. Ehhez kapcsolódva lásd Palasik Mária: A jogállam csapdái Magyarországon 1947 első felében. Századok, 1995. 6. szám, 1305-1331. o. 67 MOL JGY XIX-E-1-1 118. d. ítélet: 1948. ápr. 17. 68 MOL JGY XIX-E-1-1 85. d. ítélet: 1949. márc. 21. 69 MOL JGY XIX-E-1-1 82. d. és Csongrád Megyei Levéltár Szegedi Népügyész Iratai П. 16. d. 70 Magyar Törvénytár, 1946. évi törvényczikkek. 23-24. o. 71 MOL JGY XIX-E-1-1 82. d.
