Századok – 1998
Tanulmányok - Korom Mihály: Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív büntetésig.(A magyarországi német kitelepítés történetéhez) III/553
AZ ATLANTI CHARTÁTÓL A POTSDAMI KOLLEKTÍV BÜNTETÉSIG 579 gyarországra történt kitoloncolása, akiknek egy részét, mint korábban a Bácskából menekült székelyek, csángók nagy részét is, csak a volt német otthonokba tudták behelyezni. Nem is említve a Felvidékről már korábban kiüldözött 30 000 közszolgálati ember és a trianoni határok visszaállításával a megmaradt országrészbe beözönlő újabb, több mint 100 000 ember elhelyezési problémáját. V. Befejezésül és összegezésként vegyük szemügyre, hogy az Atlanti Chartának is gyökeresen ellentmondó, de mégis a győztes nagyhatalmak határozatán nyugvó, és elsősorban külső érdekekből indított s végrehajtott kollektív büntetés alapján álló magyarországi német kitelepítés végül is pontosabban milyen arányban érintette, és más tényezőkkel együtt hogyan változtatta meg a hazai németség számarányát. Segítenek ebben az eddigi tudományos eredményeken túl az újabb, itthon is elérhetővé vált nyugati dokumentációk, és a magyar kormányszerveknek a közelmúltban előkerült bizalmas iratai. A magyarországi németek kitelepítésére két nagyobb terv készült. Az első 1945 decemberéből való, és a SzEB utasítására 450 000 ember kényszerrel történő áttelepítését célozta az 1945 december és 1946 július közötti időben. Ez már indulásakor „késedelmet szenvedett", majd a Nagy Ferenc-kormány kezdeményezésére — mint láttuk — 1946 tavaszán változáson ment keresztül. Ennek eredményeként a kitelepítendő száma kereken 310 ezerre csökkent és ebből 1946-ban 218 000-et, 1947-re a maradék számot tervezték kiszállítani, ugyancsak az Egyesült Államok megszállási zónájába. 1946. június 30-ig, az első amerikai szüneteltetésig, az odatelepítetteket szinte valamennyi fontosabb illetékes szervezet 120 000 körüliben adja meg: a Népgondozó Hivatal 117 000-et, a befogadó amerikai katonai hatóság 118 és fél ezret, és a magyai- belügyminisztérium valamivel később 121 000-et.7 2 Az 1946. augusztus 22-i újabb rendezés — változatlan keretben — újabb feltételeket szabott meg, és átütemezte a kiszállítást. 1947. április l-ig 90 000-et és az év végéig még további 100 000-et vettek tervbe.7 3 Ennek első része részleges teljesítését a rendelkezésre álló adatok igen szétszóródottan, eltérően adják meg. A Népgondozó Hivatalt 1946. június 30-ával megszüntették: a németek kitelepítésével kapcsolatos feladatait a belügyminisztérium, a többit a népjóléti minisztérium kapta meg. A megszűnte utáni időből mégis származnak innen maguknak is ellentmondó adatok, amelyekről pontosan nem derül ki, milyen célúak és kitől valók: előzetes tervek megyei belső telepítési vagy összevonási, illetve meg nem valósult kiszállítási előkészületi adatok? Ezek az adatok hol 24 789, hol 14 782 személyről szólnak. Viszont a kitelepítést hivatalosan intéző belügyminisztérium adata (6 000 fő) és a befogadó amerikai zóna katonai hatóságainak adata (6 090) lényegében nem térnek el egymástól.7 4 Ezért tehát elfogadhatónak látszik, hogy az amerikai megszállási zónába a teljes beszüntetésig összesen 125-127 000 személyt telepítettek ki. Ezeknek az adatoknak az összevetésére azért van nagy szükség, mert a különböző községi, megyei és országos adatok és a befogadók adatai több okból kifolyólag nagyon 72 PIL. 283. f. 16/383. öe., Frus, 1945. IV köt. 376. és Zinner T. i. m. 128. 73 Fehér István: Az utolsó percben, i. m. 130-131. és Frus, 1945. IV köt. 377. 74 Zinner T. i. m. 128. és Frus, 1945. IV köt. 377.
