Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
A HADBA LÉPÉS FELELŐSSÉGÉRŐL 545 A bejelentés és annak fogadtatása nem keltett meglepetést. A miniszterek természetesen tudtak a határozat másnapi bejelentéséről, hiszen későbbi tagadásuk ellenére az előző napi ülésen megállapodtak erről. Számukra ez olyan sima aktusnak ígérkezett, hogy nem is tartották szükségesnek az ülésen való megjelenést. A tárcáját érintő soron lévő napirend tárgyalása miatt egyedül Radocsay László igazságügyminiszter volt jelen. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a miniszterelnöknek sem törvényes lehetősége, sem hatalma, de szüksége sem volt, hogy a hatályos törvényeket megszegve, a kormányzó és a minisztertanács ellenében önkényesen cselekedjen, a saját maga jóvá sem hagyott döntését terjessze elfogadásra a képviselők elé. Az ennek ellenkezőjét vallók egyszerűen hazudtak. Felmerült a kérdés, az ellenzéki képviselők közül miért nem kért szót senki a bejelentést követően. Rassay Károlynak a per során tett tanúvallomása elfogadható választ ad erre. A parlamenti képviselők 95%-a a háborús politika mellett foglalt állást minden a háborúval kapcsolatos kérdésben. „Mi tudtuk azt, hogy ha egy ilyen kérdésben döntést provokálunk a parlamentben, annak más eredménye nem lesz, mint hogy 10-15 — de akkor még nagyon magasra értékelem a számot-, képviselő ellent fog állni, ellene fog szavazni, a többség azonban változatlanul meg fogja szavazni."7 6 Nem különben lelkes helyeslés fogadta a Felsőház 1941. július 4-i ülésén az elnöklő Széchenyi Bertalan bejelentését a szovjet légitámadás nyomán beállott hadiállapotról és ennek nyomán a hadműveletek megkezdéséről. Az elnök isten áldását kérte a német véderővel együtt küzdő hős katonáinkra, hogy a „reájuk háruló nagy feladatokat sikeresen megoldhassák".7 7 Nemcsak a jegyzőkönyvek és az elmarasztaló vallomások készültek a Bárdossy kizárólagos bűnösségét és felelősségét eleve elhatározó politikai döntés szülte prekoncepció jegyében, de a vádat képviselő ügyészek mondandói is. Fenesi Ferenc népügyész elfogult, gyűlölettől vezérelt, a vádlott mellett felhozható érveket eleve figyelmen kívül hagyó vádbeszéde nem ismert könyörületet. Bárdossy politikai és államférfiúi tevékenységét maradéktalanul elmarasztaló, őt az ország első számú közellenségének kikiáltó beszédéből témánknak megfelelően csak a Szovjetunió elleni hadba lépéssel szorosan összefüggő vádpontjait kívánjuk kiemelni és kritika tárgyává tenni. Az ügyész a legteljesebb mértékben egyedül Bárdossy László miniszterelnököt marasztalta el a háborúba lépés bűntettében, mert hiszen „ő volt a kezdeményezője annak a lépésnek, amely Magyarországot az Oroszország elleni háborúba belevitte".78 A június 26-i minisztertanácson ugyanis Bárdossy azt a kívánságát terjesztette elő, hogy a megtörtént légitámadások következményeként Magyarország jelentse be a hadiállapot beálltát a Szovjetunióval. Tette ezt minden előzmény nélkül,mert hiszen mazásához" hozzájárult. Az egyhangú és lelkes tapssal kísért megnyilvánulás során valamennyi miniszter jelen volt. 76 Bárdossy-per I. i. m. 192. 77 Országgyűlés Felsőházának Naplója П. 49. ülés, 1941. július 4. A Felsőház 1941. október 14-i 52. ülésén vette tudomásul a miniszterelnök bejelentését „a Szovjetunió által Magyarországra kényszerített háborúban a magyar királyi honvédségnek az ország határain túl szükségszerűen bekövetkezett alkalmazása tárgyában'. 78 Bárdossy-per I. 229.
