Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
A HADBA LÉPÉS FELELŐSSÉGÉRŐL 541 ban mutatja be a miniszterelnök és az őt támogató miniszterek, illetve a Keresztes-Fischer belügyminiszter és a vele azonos álláspontra helyezkedők közötti heves vitát. Igyekszik kiegészíteni és hangsúlyozni azon véleményeket, melyeknek szerinte Bárdossy a maga jegyzőkönyv-változatában csak igen röviden, kihagyásokkal vagy egyáltalában nem adott teret. Bárczy természetesen Keresztes-Fischert állította a középpontba, aki a vitában igen szenvedélyesen és a jövőt tekintve nem kis előérzettel foglalt állást a hadba lépés ellen. „Magyarországnak nem érdeke, hogy Oroszország ellen háborút viseljünk... Komolyan részt venni nem tudunk. Befelé lehet ez egy gesztus, de kifelé nem fogunk jó pontot kapni a németeknél, viszont az összes konzekvenciát viselni fogjuk, hogy egy nagyhatalom ellen háboiút kezdünk."6 4 Másként ítélhető meg azonban a helyzet és a hadba lépés, „amennyiben a német politikai vonal azonosítja magát a német katonai vonallal". Épp ezért „ellenzem a hadjáratot, ellenzem a mozgósítást, Németország megkérdezése nélkül".6 5 Óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon a háború milyen kimenetelére számított ekkor az előrelátó Keresztes-Fischer, amikor is, ha a német vonallal azonosulva lépünk a háborúba, a végelszámolásnál a konzekvenciák kedvezőbbek lesznek számunkra. Még nagyobb előrelátásról tett tanúbizonyságot Bánffy Dániel. Csatlakozva Keresztes-Fischer véleményéhez, ő is úgy vélte, a németek nem fogják a javunkra írni a hadba lépést. „Nem szorulnak ránk, nehogy a számlát benyújtsuk Dél-Erdélyre vonatkozóan." A készültséget helyeselte, azonban kisebb méretű akciónak is ellene volt, mert mi lesz „ha az oroszok megrakják a németeket, úgy Magyarország sorsa meg van pecsételve".6 6 Engedtessék meg, hogy kételkedjünk e közvetlen eredetiséggel megfogalmazott látnoki kérdésfeltevés ilyetén elhangzásában. Bárczy előadásában is csak óvatos helyesléssel csatlakoztak a belügyminiszter véleményéhez Radocsay László igazságügy és Varga József iparügyi miniszterek. Semmi jele, hogy Radocsay netán számon kérte volna a megsértett törvényességet. Varga a döntést igyekezett elodázni, mondván:"Ne siessünk, aludjunk rá egyet."67 Ismerve a fennforgó kérdés halasztást nem tűrő fontosságát, ismét kételkednünk kell. Az adott helyzetben a miniszter aligha ragadtathatta magát erre a meglepő, mondhatni komolytalan kijelentésre. A kormányzó szerepére történő hivatkozás ebből jegyzőkönyv-változatból is hiányzik. Bárczy úgy látszik jegyzetei között nem talált erre vonatkozó feljegyzést. Szerinte tehát a vita önálló miniszterelnöki előterjesztésről folyt. Úgy látszik, nem számított rá, hogy a per során ezzel kapcsolatos kérdés felmerülhet. A Bárczy szerinti heves vita ellenére sem kívánt senki a háborúba lépés ellen akár lemondása kilátásba helyezésével is nyomatékot adni. Annak sincs nyoma, hogy Bárdossy egyes miniszterek határozott ellenzése láttán szavazásra tette volna fel a kérdést. Arról sincsen szó, hogy elnapolták volna a döntést, mint erre egyes miniszterek vallomásában utalást találunk. Ellenben határozat született, melynek ellentmondásossága csak a népbírósági ítélkezőknek nem tűnt fel: „A kormány egyhangúlag el-64 Bárczy jkv. i. m. 24. 65 Uo. 27. 66 Uo. 26. 67 Uo. 28.
