Századok – 1998
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517
522 DOMBRÁDY LORÁND és azt épp úgy fenyegetik, mint a többi országot. Valószínűnek látszik, hogy a szovjet Magyarországgal szemben éppen úgy fog eljárni a háború kitörése esetén, mint a többi környező országgal szemben, tehát légi és földi támadás várható. Ezzel szemben Magyarország még légvédelmét sem aktivizálta, határainak komoly védelméről nem gondoskodott. Márpedig „az a körülmény, hogy Magyarország adott esetben német felvonulási terület vagy éppen hadműveleti területté válik, a szovjet előtt ismeretes, és a szovjet előreláthatólag nem fog olyan kíméletet tanúsítani Magyarországgal szemben, mint Jugoszlávia esetében Budapestet illetőleg tapasztalható volt".1 0 A magyai- kormány- és katonai körökben június 22-én nem hathatott ameglepetés erejével a hír, hogy a német csapatok megkezdték hadműveleteiket a Szovjetunió ellen. Erdmannsdorff követ a kora reggeli órákban felkereste lakásán Bárdossy László miniszterelnököt és közölte vele a hírt. A követ szerint Bárdossy megértéssel és elégedettséggel fogadta a hallottakat. A délelőtt folyamán Horthy Miklós kormányzó is fogadta a követet, aki közlendője mellé Hitler levelét is átnyújtotta. A kormányzó köszönetét fejezte ki a hírért, hiszen „22 év óta várta ezt a napot és most boldognak érzi magát. Az emberiség évszázadok múlva is hálás lesz a Führernek ezért a tettéért, mely meghozza a békét, mert Anglia és az Egyesült Államok ezek után kénytelen lesz felismerni, hogy Németország katonailag immár legyőzhetetlen, élelmezése és hadigazdálkodása az oroszországi mezőgazdasági és nyersanyagforrások birtokában biztosítva van".1 1 Semmi okunk, hogy kételkedjünk, a követ minden bizonnyal pontosan adta vissza jelentésében a kormányzó lelkesedését a hallottak nyomán. Az sem lehet kétséges, hogy az őszinte meggyőződését tükrözte. Ez nem hagyható figyelmen kívül a később történtek megítélésénél. Hitler levelében magát az európai civilizáció megmentőjének állítva be, a szovjet fenyegetéssel indokolta döntését. Nem kérte a magyar részvételt a hadműveletekben. Ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Ami Magyarország magatartását illeti, biztos vagyok benne, hogy nemzeti önérzete tudatában magatartásomat méltányolni fogja. Ez alkalommal szeretném megköszönni a magyar fegyveres erők megértő intézkedését, már azzal a puszta ténnyel, hogy megerősítette a határok biztonságát, orosz oldaltámadásokat hiúsít meg és orosz erőket köt le."1 2 Hitler levelében a magyar fegyveres erők olyan intézkedéseiért fejezete ki megelégedettségét, melyek megtételéhez a kormány éppen német külügyi vonalon történt tájékozódásai eredményeként nem járult hozzá. A határmenti katonai biztonsági intézkedések elégtelenek voltak az általa említett feladatok végrehajtásához. Üzenete mindenesetre a szükséges katonai intézkedéseket illető jövőbeni figyelmeztetésként is felfogható volt a magyar vezetés számára. 10 DIMK V 1202. (858. dok.) 11 A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról. 1933-1944. Összeállította: Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Lóránt, Juhász Gyula. Bp., 1968. 594. (412. dok.) 12 Documents on German Foreign Policy. (Továbbiakban: DGFP) XII. köt. 1070. (No. 661), valamint Szent-Iványi i. m. К 63-472. 148.
