Századok – 1998

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A hadba lépés felelősségéről III/517

518 DOMBRÁDY LORÁND tartalmazó listáján.1

Az ezen indíttatásoktól eleve koncepcionált per tárgyalásán csak a vád és tanúi számára adatott meg a lehetőség igazuk érvényre juttatására. A vádlott önmaga és jogi védelme eleve csak formális szerepet kapott. A kijelölt védőnek, ha lett volna is ilyen szándéka, nem volt módja és ideje, hogy alaposan felkészüljön a perre, valós tényeket állítson szembe a bíróság megalapozatlan vádjaival, a vádlottal együttműködve megkísérelje pontosan rekonstruálni az eseményeket, kiszűrje a nyilvánvaló ellentmondásokat, cáfolja a valótlan állításokat. A vád tanúival szemben felvonultathassa saját, a vádlott mellett is szólni tudó és merő, meg nem félemlített tanúit. Nem utolsó sorban követelhesse olyan távollévő, az eseményekben meghatározó szerepet játszó és elmarasztalható tanuk meghallgatását és felelősségüknek megállapítását, mint Horthy Miklós, Werth Henrik és Bartha Károly. A vádlott ezzel szemben kénytelen volt tudomásul venni, hogy minderre nincs lehetősége, egyedül kell vállalnia a ráosztott szerepet és annak ódiumát. A háborúba lépés történetének vizsgálata indokolttá teszi eleddig figyelmen kívül hagyott vagy félreértelmezett események újbóli szempontok szerinti megközelítését is. így az 1941. június 26-ai sorsdöntő napot megelőző időszak történéseit, melyek igazolni látszanak az elkövetkezendőket. Egy már aligha elkerülhető fegyveres konfliktus kétségtelen jelei döntő változás lehetőségeit vetítették előre a háborúban álló Európa már hadviselő, illetve a még azon kívül álló országai számára. Ennek a jövő szempontjából történő megítélése, a politikai és alig elkerülhető katonai cselekvés alternatíváinak felvetődése és óhatatlan ütköztetése, ennek eredményeként egy optimális, a talpon maradáshoz vezető politika kialakítása, kétségkívüli törekvése volt a magyar kormánynak is. Elkerülni az egyoldalú és elhamarkodott lépéseket, olyan szélsőséges bel- és külpolitikai törekvések érvényre jutását, melyeknek elsősorban a jobbról is támogatott magyar katonai vezetés vált ekkor hangadójává. Werth Henrik gyalogsági tábornok, a vezérkar főnöke már májusban eredménytelenül adott hangot a várható német-szovjet háborúval kapcsolatos véleményének: Magyarország nem maradhat távol. A kormány részéről a feszültség növekedésére utaló jelek sokasodása ellenére megmutatkozó változatlan passzivitás s az ennek nyomán elfecsérelt felkészülési idő miatti aggodalma június közepén újabb megszólalásra indították, ami azonban ekkor sem hozta meg a várt eredményt. Ekkor azonban már- kívánságának megfelelően, de az egyre feszültebb külpolitikai helyzettől is indíttatva, Bárdossy László miniszterelnök június 14-én rendkívüli minisztertanácsot hívott össze. Az erről készült eredeti jegyzőkönyv nem maradt fenn. Valószínűnek látszik, hogy később, mint a Bárdossy-per koncepciójába be nem illeszthetőt, gondos kezek kiemelték a minisz tertanácsi jegyzőkönyvek közül. Ilyenformán csak Szent-Iványi Domokos visszaemlékezéséből értesülhetünk a minisztertanács lefolyásáról. Bárdossy teljes egészében ismertette Werth újabb memorandumát. Javaslatával szemben azonban, miszerint a német-orosz háború kitörésének küszöbén a magyar kormány tegyen formális ajánlatot a birodalmi kormánynak, hogy a háborúban önként részt vesz, ami amúgy is elkerülhetetlen lesz, és aminek eredményeként biztosan visszakapjuk a történelmi Magyarország egész területét, a kormány ezúttal is egyet nem értésének adott hangot. Bárdossy rámutatott: Magyarországnak nem kell tettekkel 1 Magyar Országos Levéltár, (MOL) XX-l-a, 18. doboz XVIII. Kimutatás a háborús bűnösökről.