Századok – 1998
Történeti irodalom - Polska y Wegry w kulturze i cywilizacji europejskiej (Ism.: Niederhauser Emil) II/513
513 TÖRTÉNETI IRODALOM országhoz hasonlóan — befolyásos személyiségek töltötték be. A Balkán és a Közel-Kelet felé tekintő szövetségesek közös gazdasági céljai — erőteljes agitáció autark gazdasági térség létrehozására — ellenére azonban nem születtek közös politikai expanziós stratégiák. A Mitteleuropa-gondolat propagálása hozzájárult a kettősszövetség megszilárdításához és dinamizálásához. A közép-európai tömbgondolkodás, a merész vámuniós tervek és a gazdaságstratégiai autarkia-elképzelések jelentős szövetségpolitikai erőt geijesztettek. Németh István POLSKA Y WE GRY W KULTURZE I CYWILIZACJI EUROPEJSKIEJ Krakkó, 1997, Miçdzynarodowe Centrum Kultury w Krakowie, 379 o. (Nauka nr. 7.) LENGYELORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI KULTÚRÁBAN ÉS CIVILIZÁCIÓBAN A kötet a krakkói székhelyű lengyel Nemzetközi Kulturális Központ által rendezett konferencia anyaga, előadói egy kivétellel lengyelek vagy magyarok, a lengyelek pedig krakkóiak, ha nem, ezt jelezzük. A bevezetőt Jerzy Wyrozumski írta, aki a Központnak is munkatársa és talán a kötet szerkesztője (ez a könyvből nem derül ki.) Antoni Podraza Lengyelország és Magyarország közép-európai helyéről szólva felvillantja a ma divatos, a 20. században létrejött fogalom előzményeit Naumanntól kezdve, voltaképpen utal arra, hogy ez a németek és az oroszok közti Köztes-Európát jelenti. Európa fejlődésében három szakaszt különböztet meg. Az elsőben a római birodalom áll szemben a barbaricummal, Nagy Károly már átlépi ezt a limest. A kétféle kereszténység elterjedésével következik be a második szakasz, még a nyugati egyházhoz csatlakozott perifériánál (Lengyelország, Skandinávia) is hiányzik a római örökség. Az utolérést a német jogú telepítés jelentette. Mohács és a lengyel belső fejlődés bajai jelentik a harmadik szakaszt, amikor az Elba lesz a határ. Ez a periféria kulturálisan nyugathoz tartozik, de gazdasági és társadalmi vonatkozásban a kelethez. Körmendy Adrienne a középkori okcidentalizálódás kérdésével folytatja a témát, szerinte feudalizmus csak nyugaton volt. Ö is úgy látja, hogy ez a köztes terület már a 11-12. századra politikailag a nyugathoz tartozik, de gazdaságilag a kelethez. A 12-13. sz. fordulóján az immunitás és a hospesek megjelenése jelent további okcidentalizációt. Nagy szerepet tulajdonít a gazdasági kapcsolatoknak, ezek révén a régió a 13. századtól már főleg a nyugattal áll kapcsolatban. A 13-14. századra a lakosság már interiorizálta a kereszténységet, ezt mutatja a plébániák nagy száma. Bagi Dániel a nemesség középkori fejlődését veti össze, az 1351-es Nagy Lajos-féle kiváltságlevelet az ugyancsak általa a lengyeleknek adott 1374-es kiváltságlevéllel és a már 1355-ben a lengyeleknek előre a dinasztia kihalása esetére szabad királyválasztást biztosító oklevéllel. Úgy látja, a szövegek hasonló formulákat használnak, de eltérő tartalommal, az 1374-es kiváltságlevél éppen megadóztatja a lengyel nemességet az addigi adómentességgel szemben. Székely György a perszonális uniók idejének a hatását vizsgálja, a hasonló nemesi mentalitásban találja meg ezek okát. A nemesség rétegződése hamar kialakul, I. Ulászló idején már fejlett rendiséggel találkozunk nálunk. Utal a corona regni hasonló fogalmára és politikai szerepére, a városok támogatására mindkét országban. Krzysztof Baczkowski a Jagelló-eszmét tárgyalja a 15. században. A Balti- és a Fekete-tenger és az Adria közti területen soknemzetiségű országok voltak, ezekben etnikai tolerancia uralkodott. A 14. században Csehország és Magyarország a vezető hatalmak, a 15. században már Lengyelország, de a legmagasabb rang mégis Magyarországé. A Jagelló-eszme 20. századi fogalom, azt jelzi, hogy ebben a korszakban Lengyelország békésen növekedett egyre újabb területek csatlakozásával. A terület Oroszország és az iszlám ellen működött együtt. A konfliktusokat békés úton oldották meg. A magyar főurak már 1401-ben egy Jagellónak ajánlották fel a magyar trónt. Az 1515-ös bécsi kongresszuson a Jagellók végleg lemondtak Közép-Kelet-Európa egyesítéséről, amihez a Litvániával kapcsolatos belső lengyel problémák is hozzájárultak. Stanislaw Grodziski a két ország belső állami szerkezetét veti össze. Erre már Waclaw Felczak is utalt Magyarország történetéről szóló munkájában. A 10. századi kezdés eltérő volt, de azután a patrimoniális királyság és a rendiség fejlődése párhuzamos. Magyarországon hiányzott a széttagolódás. Rendi Monarchiáról csak Zsigmond óta lehet beszélni. Az ellenállási jogot az 1222-es
