Századok – 1998

Történeti irodalom - Kupa László: Pulszky Ágost politikai nézetei (Ism.: Majdán János) II/504

506 TÖRTÉNETI IRODALOM jöttek korábban létre. A magyar polgári berendezkedésnek — ha gyorsított módon is —,de végig kellett járni az új állam megszervezését. A hivatali rendszer felállása nálunk szerencsésebb országokban sem zajlott zökkenőmentesen, csak időben korábban. Végezetül úgy gondolom, hogy a liberalizmus a korszak végére nem pozíciókat vesztett, hanem a kiépült párt- és állami struktúra szerves részévé vált. A történeti háttér megrajzolása után a második fejezetben a szerző bemutatja Pulszky nemzetiségi ügyekről vallott nézeteit. Ezen problémakör részletezése rendkívül jó érzékkel kapott külön fejezetet, mivel olyan politikus és elméleti szakember véleményét ismerheti meg az olvasó, aki nem Magyarországon nevelkedett. Az iskoláit Angliában, majd Torinóban végző Pulszky Ágost nyilván hallott otthon arról, hogy milyen arányokban élnek magyarok a királyság területén és bizonyára ismertek voltak előtte a szabadságharc alatt történt kilengések, atrocitások is. Mindennapjai azonban nem a soknemzetiségű országban zajlottak, hanem az ilyen kérdésekkel nem, vagy alig foglalkozó angol és olasz környezetben. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a jogi tanulmányokat Pesten folytató Pulszky itthon maradt és az első közszerepléseiben a börtönügyekről, a magyar pénzügyek történetéről, az „angol jogbölcselet" történetéről értekezett. Kupa László bemutatja azt az utat, amely a 29 éves Pulszkyt elvezeti az egyetem nemzetközi jogi professzora katedrájához. 1875-öt ír a naptár, amikor először nyilvánosan megnyilatkozik nemzetiségi ügyekben. A magyar parlamentben egy szerb képviselőtársával folytatott vitában Pulszky az „egy állam - egy politikai nemzet álláspontjára helyezkedik". Ezt a beszédét fölfoghatnánk úgy is, hogy a fiatal politikus a kortársak döntő többségének nézetét teszi magáévá. A két évvel későbbi megnyilatkozásai jelzik, hogy ezt a nézetet első perctől kezdve tudatosan vallotta. Az időközben bekövetkezett boszniai válság miatt ismét foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel. A keleti kérdésben tett „fejtegetései Kállay Béni álláspontját erősítették" - állapítja meg a szerző. A két könyv együttes ismeretében még jobban sikerül ennek bemutatása, mivel Kupa László első kötetéből ismert, hogy Pulszky személyesen vett részt az okkupációban és vitéz haditettével még kitüntetést is kiérdemelt. A boszniai helyzet ismeretében érthetőek az 1870-es évek közepén a nemzetiségi kérdésről írt és mondott szavai. Az okkupációt csak olyan módon fogadta el, ha az egyet jelent a megszállt terület demokratizálásával. Számára a nemzetiségi ügy megoldása az állam demokratikus berendezkedésén belül fogadható el. A szerző segítségével megismerjük a közös ügyek delegációjában résztvevő Pulszky nézeteit, aki folyamatosan felhívja a figyelmet az okkupáció politikai gondjaira, s Bosznia-Hercegovina demokratikus berendezkedését sürgeti. A fejezet különösen jól sikerült részének tartom a Pulszky életmű utolsó — a nemzetiségi kérdést boncolgató — előadásának bemutatását. Az olvasó tud róla, hogy a tudóst ugyan az Akadémia nem választotta rendes tagjainak sorába, de tudományos pályája csúcsaként az újonnan alakult Társadalomtudományi Társaság elnöke lett. Ebben a minőségében tartott előadása a „Demokrácia és nemzetiség" címet viselte. Kupa László kiválóan elemzi az elhangzottakat, s jól láttatja az előadó demokráciáról szóló két gondolatát. Léteznek a demokratikus kormányformák és emellett ,,a demokratikus áramlatok és iránylatok". A „konfliktus alapvető oka pedig abban rejlik, hogy a nemzeti eszme szükségképpen összeütközésbe kerül a kozmopolita természetű demokratikus irányzatokkal." Ezekben az esetekben — véli Pulszky — az a megoldás, hogy a nemzeti állam „mihelyst megvalósította eszményeit, visszatér a demokráciához". A folyamat folytatódik, s „a nemzetiségi problémákra az igazi megoldást a nemzeti társadalom meghaladása, a széleskörű gazdasági érdek társadalma jelenti" - fűzi hozzá a szerző. így talál magyarázatot Pulszky segítségével a századvég nacionalizmusára és a konzervatív eszmék térnyerésére. A mai olvasó számára rendkívül fontos következtetéseket vont le Kupa a század elején elhangzott beszédből. A nemzetiségi kérdés megoldásának kulcsa a demokratikus állami berendezkedés megteremtésében van. Másrészt a konzervatív ellentámadások ott jelennek meg, ahol nemzetiségi kérdéseket nem sikerült rendezni. A dualista keretek közötti történeti fejlődés első és második szakasza után a szerző nagyszerűen megrajzolta az 1890-es évek után kibontakozott harmadik ütemet, amelyben immáron valójában fő kérdéssé vált a liberális és a konzervatív eszméket megtestesítők vitája - különösen a nemzetiségi ügyekben. Véleményem szerint így oldható fel Pulszky és Kupa segítségével az az ellentmondás, miszerint a magát liberálisnak nevező Szabadelvű Párt keretei között működő politikusok egy része a valóságban konzervatív. A másik — máig sokat vitatott kérdés — a dzsentri ügye volt, amelyről érdemes meghallgatni a külföldi neveltetést kapott politikust. A harmadik fejezetben Kupa László előbb bemutatja a Grünwald Béla és a Mocsáry Lajos könyvét recenzáló Pulszkyt, aki a dzsentritől sem a „fölösleges volt mindig, mert a központ által vezérelt reformokat hátráltatta", sem a „magyarság fennmara-