Századok – 1998
Történeti irodalom - Estók János: A mezőgazdasági gépgyártás története Magyarországon a kezdetektől 1944-ig (Ism.: Szekeres József) II/502
502 TÖRTÉNETI IRODALOM gyatéki leltárak elemzése alapján azt bizonyítja, hogy a járadékosok a polgári csoportokban jelentős szerepet játszottak. Mint további feladatot jelöli ki a vizsgált személyek foglalkozási, kor és nem szerinti megoszlásának elemzését. A kötet tehát különböző aspektusokból közelíti meg a modern polgárság kialakulásának folyamatát és bizonyítja, hogy e folyamat a különböző régiókban és a különböző városokban különbözőképpen és nagy időeltolódásokkal zajlott le. Néhány tanulmány módszertanilag is, eredményeit tekintve is teljesen újszerű, mások már ismert tényeket támasztanak alá. A sokszínű megközelítés, polgárság és város összekapcsolása a hazai polgárságkutatásnak is új ösztönzéseket adhat. Bácskai Vera Estók János A MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁRTÁS TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON A KEZDETEKTŐL 1944-IG (A szerző kiadása.) Budapest, 1996. 291 o. A magyarországi gépipar egyik legrégebbi ágazatának történetét dolgozza fel a szerző nyomdatechnikailag igényes, szép kivitelű és korabeli fotómellékletekkel gazdagon illusztrált monográfiájában. A mű úttörő vállalkozásként is értékelhető, mivel a hazai ipartörténetírásban „fehér hollónak" számító ágazat-történeti feldolgozások műfaji kategóriájába tartozik. Az utóbbi három évtizedben, főként a Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztályának szervezésében több vállalattörténeti monográfia is megjelent az egyes fontosabb hazai mezőgazdasági gépgyárak történetéről, amelyek természetszerűleg, a korszerű ipartörténetírás módszertanának és követelményeinek megfelelve, érintőlegesen az ágazat történtével is foglalkoztak, mégis Estók János vállalkozott elsőként a magyar ipartörténetírók közül arra, hogy tudományos igényességű művet készítsen a magyar mezőgazdasági gépgyártás egészének történetéről. Műfaji szempontból úttörő műve, s ezt már a recenzió elején ki kell mondani, alapvetően jól sikerült. A műfajilag úttörő jellegű monográfia ugyanakkor a közzétételének módját vizsgálva is eléggé rendhagyónak tekinthető. Az 1960-as évektől kezdve, amikortól az igényes hazai ipartörténetírás a történettudomány elismert szakágazataként egyre több publikációval jelentkezett, az ipartörténeti kiadványok esetében többnyire valamely tőkeerős mecénás nagyvállalat, vagy tudományos intézmény esetleg költségvetésileg szubvencionált tudományos szakegyesület viselte a publikálással járó kiadásokat. Könyvkiadók már azokban az években is elzárkóztak a többnyire 1-2 ezres példányszámú, eleve ráfizetésesnek számítható ipartörténeti művek közzétételétől; legfeljebb csak megbízásos alapon, közreműködőként foglalkoztak a műfajhoz tartozó könyvek megjelentetésével. 1989-et, a fordulat évét követően, amikor a régi nagyvállalatok az ipari struktúraváltás következtében megszűntek, vagy tevékenységükben összezsugorodva, gazdaságilag nehéz helyzetbe kerültek s a szakmai egyesületek is a korábbi központi pénzügyi támogatás csupán töredékével voltak kénytelenek beérni, egyszeriben problematikussá vált a gazdaság-, ipar- és gyártörténeti művek kiadása. Az újonnan létesített tőkeerős vállalkozások pedig — egyéb gondjaik mellett — piaci versenyhelyzetük és térfoglalásuk érdekében nélkülözhetetlennek vélt reklám- és hirdetési tevékenységre fordítják pénzüket. Az ő esetükben jó egynehány év, ha nem évtized múltán vetődik majd fel történetük megíratásának igénye. A könyvelőállítási költségek csillagos égbe történő felemelkedése is inkább a feltáró- és leleplező jellegű, a politikai publicisztika szintjén álló „történelmi" munkák közzétételének irányába mozdította el a szakmai művek publikálásának lehetőségét. Estók János könyvének megjelentetési körülményei híven tükrözik a fenti megállapítások helytállóságát. A belső címlap hátoldalán felsorolt, a kötet megjelentetését támogató 8 mecénás listájának szemrevételezéséből kitűnik, hogy a minden bizonnyal nem kis anyagi ráfordítással előállított, majdnem 25 ív terjedelmű könyv költségeit a Magyar Tudományos Akadémián kívül egy állami hivatal, egy alapítvány, egy érdekképviseleti szerv és négy gazdasági vállalat anyagi segítése tette lehetővé. Ide kívánkozik az a megjegyzés is, hogy minden bizonnyal még több szponzoráló közreműködésének igénybevétele vált volna szükségessé, ha a nyomdai előállítás a nem kimondottan profitorientált Nemzeti Múzeum Nyomdájában történik. Mintegy zárójelben kívánom itt megemlíteni, hogy Estók művének megjelentetése esetében is beigazolódott az 1970-es években a nagyobb
