Századok – 1998

Történeti irodalom - Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc története (Ism.: Molnár András) II/497

498 TÖRTÉNETI IRODALOM két hónapot kívánt szabni a kéziratok leadási határidejéül. Ennek időpontját azonban a szerzők alkudozása révén két hónappal sikerült kitolni, így 1995 júniusának végére készültek el a kéziratok. A kötet technikai szerkesztése majd fél évvel később, decemberben kezdődött, és a mú 1996 áprilisában jelent meg. Ami a végeredményt illeti: tartalmilag kiérlelt, ám gyenge technikai kivitelű könyvet vehet kezébe az olvasó. A megváltoztatott cím ellenére leginkább mégiscsak krónikának nevezhető a kötet műfaja. Előzményeként két múltszázadi munkát kell említenünk: Szeremlei Samu „Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéből" c. művét, amelynek két kötete a kiegyezés évében jelent meg, valamint a Kéry Gyula által összeállított „A magyar szabadságharcz története napi-krónikákban" c. 1899-ben kiadott könyvet. Ezek a munkák azonban nemigen éltek a forráskritika eszközével, nem voltak egészen tudományos igényűek, és krónika alatt is részben mást értettek, mint a Hermann Róbert által szerkesztett kötet szerzői. Az új kötet gerincét a forradalom és szabadságharc történetének minden eddiginél részletesebb és teljesebb, napi bontású, Hermann Róbert által készített kronológiája alkotja. A dupla oldalak közepén halad folyamatosan a sötétszürke háttérrel kiemelt időrendi áttekintés, amely vázlatosan — egy-egy mondatban — érinti a „nagy év" valamennyi lényegesnek tartott történését. 1848/49. 731 napjából csaknem mindegyikre jutott legalább egy (néhol tucatnyi) említésre méltó esemény, a kronológia összeállítója csupán 1848 első, valamint 1849 utolsó hónapjainál lehetett gondban. A szerző hasznosította és kritikailag megrostálta a korábbi kronológiák adatait, majd kiegészítette azokat a legújabb (vagy mindeddig figyelmen kívül hagyott régebbi) kutatási eredményekkel, valamint újonnan előkerült (máshol még nem publikált) levéltári adatokkal. (Korrigálta pl. Magyarország történeti kronológiája III. kötetének — Bp., 1982. — számos téves hadtörténeti adatát, és beépítette a hiányzó nemzetközi jellegű vagy művelődéstörténeti információkat. ) Hermann Róbert kronológiája ugyan ismeretterjesztő céllal készült, ám megfelel a tudományosság legszigorúbb követelményeinek is; ehhez fogható részletességű és megbízhatóságú kronológiát még senki sem állított össze a forradalom és szabadságharc történetéről! A kötet terjedelmének túlnyomó részét a legfontosabb eseményeket hosszabban tárgyaló, enciklopédikus igénnyel megfogalmazott fejezetek teszik ki. A szerzők 248 napot választottak ki, hogy 248 önálló fejezetben összegezzék 1848/49. leglényegesebb mozzanatait. E fejezetek nem csupán az adott napokon történteket tárgyalják, de számbaveszik az előzményeket és a következményeket is, folyamatokat ősjelenségeket elemeznek - a napi események inkább csak apropói egy-egy lényeges kérdés vagy témakör kifejtésének. A 248 fejezet ötödét maga a szerkesztő, Hermann Róbert készítette el, a többi fejezeten 9 szerzőtárs osztozott. A fejezetek több mint fele katonai vonatkozású, így a kötet egésze is hadtörténeti jellegű. A hadtörténet túlsúlyát nem pusztán a közreműködő hadtörténészek érdeklődési köre indokolja, hanem elsősorban az a körülmény, hogy 1848/49-ben döntően mégiscsak szabadságharc, fegyveres küzdelem folyt Magyarországon, nem pusztán pártpolitikai csatározás. A szerzőtársak között olyan rangos, a forradalom és szabadságharc történetét kutató és (vagy) oktató szakembereket találunk, mint Urbán Aladár egyetemi tanár (ELTE ВТК), Bona Gábor ezredes, a Hadtörténeti Intézet igazgatója, Csikány Tamás őrnagy, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanára, Kedves Gyula százados, a Hadtörténeti Múzeum osztályvezetője, Pelyach István tanársegéd, a JATE ВТК, Zakar Péter tanársegéd, a JGYTE végül Estók János adjunktus, valamint Dobszay Tamás és Fónagy Zoltán tanársegédek, az ELTE ВТК oktatói. A fejezetek megírásában — a szerkesztő mellett — oroszlánrészt vállalt Urbán Aladár is. Ő dolgozta ki a Batthyány-kormány megalakulásával és politikájával kapcsolatos fejezeteket, és jelentős teret szentelt a Magyarország sorsára több-kevesebb befolyást gyakorló külpolitikai események ismertetésének is. A kötet egyik alapvető újdonsága éppen a hazai és nemzetközi események szinkronitása; a Magyarországon és külföldön történtek párhuzamos, egymásra kölcsönösen utaló bemutatása. Urbán Aladár nem csupán a hazánkra közvetlen hatással lévő monarchiabeli (ausztriai, csehországi, vagy itáliai) valamint németföldi, franciaországi és oroszországi eseményeket foglalja össze, de kitekint Angliára, vagy a tengerentúlra: Kaliforniára és Mexikóra is. A nemzetközi és a magyarországi események kapcsolatait, kapcsolódásait hangsúlyozzák a (zömében Hermann Róbert által írt) diplomáciatörténeti fejezetek, amelyek szakmai körökben ismert, ám szélesebb nyilvánosságot mindeddig nem kapott művekre — mint pl. Hajnal István „A Batthyány-kormány külpolitikája" c. munkája — támaszkodnak. A további politikatörténeti fejezeteken, valamint a társadalom- és kultúrtörténeti témakörökön Dobszay Tamás és Fónagy Zoltán osztoztak, míg az etnikai és nemzetiségi ügyekkel Estók János foglalkozott. A kötet erénye, hogy viszonylag pártatlan módon sikerült megközelíteni a belpolitikai kérdéseket, így pl. a radikális