Századok – 1998

Figyelő - Erényi Tibor: A nemzeti ünnep és a pártok (1848-ról 1948-ban) II/477

486 FIGYELŐ Az aligha vonható kétségbe, hogy Révai (és vele a kommunisták) 48-ról kialakított, Kossuthot „rehabilitáló" álláspontja közelebb állt a hagyományos hazai felfogáshoz, mint a korábbi szociáldemokrata és kommunista nézetek. (így van ez, még akkor is, ha a Szovjetunió szerepével való manipulálás gyanút költhetett csakúgy, mint a jelen tendenciózus múltra vetítése, az a felfogás, hogy a múlt a jelen megelőlegezése, a történelem valamiféle „őskeresés".) 1948 nyarától a korábbinál erősebbé vált a „szalámitaktika", komorabbá váltak az események... (1949-ben már kiemelt formában foglalkoztak az „ellenséges erők" 1849-es elnyomásával, emlegették aterrort. Csakhamar üldözöttekké váltak olyanok is, akik erre korábban aligha gondoltak.) 1948 márciusában természetesen a nem kommunista irányultsági lapok is megemlékeztek március 15-éről. A kisgazdapárthoz közelálló Kis Újság 1948. március 17-i számában, ugyanazon az oldalon közli Tildy Zoltán köztársasági elnök és Rákosi Mátyás beszédét. (Ez utóbbi Révai gondolatait ismerteti, megtoldva azzal, hogy március 15-e tiszteletére országos munkaversenyt kezdenek.) Tildy maximálisan lojális: hangsúlyozza: „Döntő lépést tett demokráciánk az ipari dolgozók szabadságának megvalósítása és biztosítása érdekében is, amikor megszüntette a nagy kapitalizmus hatalmát s a nép államának kezébe tette a nagyipari vállalatok s nagybankok sorsának intézését. ' ' A lap elismeréssel nyugtázza, hogy Vorosilov marsall meglátogatta a Bazilikát és idézi Nagy Imrének, a képviselőház elnökének szavait: „A magyar nép az európai történelem viharzása során századokra alámerülve, 1848-ban a kor haladó eszméivel ismét magasra emelkedett és csodálatos, hősi küzdelemben a szabadságszerető népek élére került." Közli a magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok híreit. (Már február végén beszámolt a magyar- kormányküldöttség látogatásáról Sztálinnál, aki március 15-re üdvözlő táviratot küldött.) A Kisgazdapárthoz „még közelebb" állt a Hírlap, amelynek főszerkesztőjét, Katona Jenőt, a modern magyar politikai katolicizmus egyik jeles képviselőjét éppen március elején maga a pártvezetőség nevezte ki. Az újság maximálisan figyelembe veszi a párt politikai pozícióit. Még február 9-én tudósít a magyar-szovjet barátsági és együttműködési szerződés aláírásáról, 14-én részletesen közli a Magyarországra érkező szovjet küldöttség vezetőjének, Vorosilov marsallnak a magyar demokráciát méltató szavait, a március 15-i szám vezércikkét pedig a főszerkesztő írja. A katolikus publicista Marx, Engels és Heine 48-as méltató szavait idézi. Mi több: Katona 48 kapcsán 1917-et a „világtörténelem legnagyobb szociális forradalmá"-nak nevezi. A cikk utal 48 nemzetközi hátterére és megállapítja: „Forradalom és szabadságharc egyszerre, amely veresége ellenére sem volt hiábavaló." A szerző szemléletét általában is a nemzeti és szociális tényező együttesének figyelembe vétele jellemzi: Ugyanez a szám kiemelt helyen közli az 1948. évi XXIII. törvénycikket az 1848-49 forradalom és szabadságharc emlékének megörökítéséről. Az aláírók: Tildy köztársasági elnök és Dinnyés miniszterelnök. (Hasonló jellegű határozatot fogadott el a főváros törvényhatósági bizottsága is, amely az ugyancsak kisgazda-párti Bognár József polgármester elnökletével ünnepi ülést tartott.) Ismeretes, hogy Barankovics Istvánnak sikerült az, ami mindmáig senki másnak - deklaráltan keresztény elvi alapokon nyugvó tömegpárt létrehozása. A Demokrata Néppárt —• ha figyelembe vesszük a körülményeket — az 1947-es választásokon a legjobb eredményt érte el. A párt lapja, a Hazánk már január 1-jei számában Baran-