Századok – 1998
Kisebb cikkek - Kovács István: Jerzy Bulharyn javaslata a lengyel légió megalakítására és egy szerződés keletkezésének talánya II/466
474 KISEBB CIKKEK dos katonaság gyanánt, amelyet a háború befejezése után szélnek lehet ereszteni. Még nem adtam rá választ - mondja Kossuth.25 Ha hihetünk Falkowskinak — márpedig valóban az egyik legmegbízhatóbb memoáríró —, erre a beszélgetésre a hajóút első óráiban, legalábbis első napján került sor. Vagyis október 18-án. Kossuth ugyanis ezen a napon hajózott el a fővárosból Pozsonyba, ahol október 21-én kötöttek ki. De akkor hogyan írhatta alá megérkezésük előestéjén az első lengyel küldöttség tagjaival a szerződést Pesten? Igaz, a szöveget csak másolatban ismerjük, de rajta van Erdős Ferenc őrnagynak, a Nemzetőrségi Haditanács osztályvezetőjének azt igazoló aláírása, hogy a dokumentum megegyezik az eredetivel. Tehát nem kételkedhetünk a hitelességében. Az ilyen tisztázatlan, már-már misztikus rejtélyek teszik a történészi érdeklődést is szenvedélyessé. A szenvedély a kutatómunkában tüz, amely kiolvasztja az érdeklődés formátlan ércéből a megfejtés lehetőségének nemesfémét. A felfedezés kápráztató bizonyosságában megnyugodva, a múltat fürkésző is azt mondhatja: szerencséje volt. Az volt nekem is, amikor birtokába jutottam az Ilyvói Állami Központi Történeti Levéltár egyik dokumentumának..., amelyik alkalmasint eldöntheti a megoldatlan kérdést. Egy kihallgatási jegyzőkönyvről van szó, amely Karol Kiselka joggyakornok 1848. december 3-án az ilyvói Városkapitányságon tett vallomását tartalmazza. Karol Kiselka tagja volt az Ilyvóban, a Kossuth talán legjobban működő emiszszáriusa, Ludwik Wanski és Bulharyn által alapított magyar-barát bizottságnak. Szerinte az 1832 óta Magyarországon élő Waski, az 1830/31-es lengyel szabadságharc egykori őrnagya állt elő azzal a javaslattal, hogy az orosz birodalomból érkező, magukra hagyott emigránsokat küldjék Magyarországra, hogy ott légiót alakítsanak. Kiselka szerint annak megállapítása végett, hogy ott milyen fogadtatásra találnak, az ilyvói Nemzeti Tanács Stanislaw Dabrowskit, Edward Gniewoszt, Franciszek Czerkawskit és Józef Dunieckit Pestre küldte. Wanskival együtt szeptember utolsó napján hagyták el Ilyvót.26 Hogy mi történt a küldöttséggel, arról Kiselka a következőket vallotta: „Duniecki, Gniewosz, Dabrowski és Czerkawski folyó év október 14-én tértek vissza. Küldetésük eredményét az alábbialtban öszszegezték. Először is a magyarok rendkívül ridegen fogadták őket és közölték velük, hogy embernek bőviben vannak és semmilyen idegen segítségre rúncs szükségük. Csupán azért, hogy „a magyarok bizonyíthassák a lengyelek iránti rokonszenvüket, engedélyezték azt, hogy 1200 galíciai egy saját lengyel csapatot hozzon létre magyar főtisztek vezetése alatt, amelyet a magyar nemzet költségére szerelnek fel és tartanak fenn, szigorúan meghagyva, hogy a magyar katonai előírásoknak engedelmeskednie kell és semmilyen ürüggyel nem alkothat külön pártot. Miután ezt közhírré tették , tekintettel a fogadókészség nyersességére, a többségnek, különösen az emigránsoknak, elment a kedve attól, hogy Magyarországra menjenek." Ha a küldöttség tagjai, akiknek aláírása szerepel az alapszerződésen, október 14-én visszaérkeztek Ilyvóba, a szerződés megkötésére és aláírására csak Kossuthnak az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökévé történt kinevezését követően, 25 uo.: 52-53. 26 Központi Állami Történeti Levéltár (Lvov. (továbbiakban:CGIA) f. 152, op. 2, ed. 1088, k. 1.
