Századok – 1998

Kisebb cikkek - Kovács István: Jerzy Bulharyn javaslata a lengyel légió megalakítására és egy szerződés keletkezésének talánya II/466

468 KISEBB CIKKEK Kálmán főszolgabíró talán sejtett; azt. hogy Bulharyn és Krajewski egyazon személy. Sőt, Bulharsze és Edward Lenz sem más, mint Jerzy Bulharyn.4 Az azonban csak évek múlva derült ki, hogy Bulharyn a Krajewski nevet voltaképpen apósától „kölcsönözte", merthogy Karolina Krajewskát vette el feleségül, akinek az Orosz Birodalomban, Podóliában birtokai voltak.5

Nem meglepő, ha Jerzy Bulharyn figyelemre méltó életpályájának megrajzolásával egy olyan ügynök, „vándor-forradalmár" portréja elevenedik meg előttünk, aki Oroszország egykori lengyel területein, valamint Galíciában és Magyarországon egyaránt otthonosan mozgott, s kulcsfigurája volt az 1830-as, 1840-es évek magyar-lengyel politikai kapcsolatainak is. Ez azt jelenti, hogy nem mondhatta nyugalmasnak az életét. Lehettek-e évei megállapodottabbak bármikor is Bulharynnak? Talán fiatalkorában, az 1820-as éveken. Tizennyolc éves volt, amikor 1817-ben belépett a Lengyel Királyság 2. ulánusezredébe. 1820-ban, mint hadapródot, a Lovasság Hadapródiskolájára küldték. 1826-ban, mint hadnagy szerelt le a hadseregtől s állt neki az Augustówi vajdaságban, Plaskowcében fekvő birtokán gazdálkodni. Itt született, s a közeli Sejnyben járt iskolába. Az 1830 novemberében kirobbant szabadságharcban őrnagyi rangban két lovasezredet szervezett, s az egyikben századparancsnokká nevezték ki. A harcmezőn tanúsított helytállásáért aranyérdemkeresztet kapott s a 7. ulánusezredben őrnaggyá nevezték ki. Ennek kötelékében vett részt többek között az osztrolenkai csatában is. 1831 októberében híres, érdemdús katonatisztként hagyta el Lengyelországot. Franciaországban tevékenyen kivette részét a lengyel emigráció politikai életéből. Mestere lett a „Kitartás - Remény" lengyel szabadkőműves páholynak. Mivel nem kapott útlevelet, 1833-ban Józef Zaliwski ezredes Oroszország elleni sikertelen partizánakciója idején titokban tért vissza Galíciába. Az osztrák területről Oroszországba benyomuló kis lengyel csapat vállalkozása tragikus véget ért, s az osztrák hatóságoktól letartóztatással fenyegetett Bulharyn Magyarországra szökött.6 Még franciaországi számkivetettsége kezdeti szakaszában Bulharyn élénk figyelemmel kísérte, hogy Európa miként reagál a csatatéren elveszett, de a lengyelek által soha fel nem adott Polónia ügyére. A magyar megyei követeknek otthon és a pozsonyi országgyűlésen a lengyel ügy „tárgyában" tartott beszédei, határozatai a reménykedő lengyel emigránsok körében is élénk visszhangot keltettek. Bulharyn is ezek kapcsán ismerte meg Kossuth nevét... Később személyesen is megismerhette őt. Kossuthnak kevés volt az ideje és tengernyi a gondja. Mivel tapasztalt, sokat látott és megélt katonatiszt állott előtte, a magyar hadsereg helyzetének ismertetésébe fogott. Részletesen taglalta felszereletlenségét, tapasztalatlanságát, vezéreinek határozatlanságát s külön nyomatékkal azt, hogy képzett s az ügynek maradéktalanul elkötelezett tisztekben mekkora a hiány Egy kötőszó, s máris felajánlotta a lengyel őrnagynak, lépjen a honvédseregszolgálatába. Bulharyn azzal hárította el a kérést, hogy titkos galíciai kap-4 MOL N 22 1841/XIX/l., MOL N 22 6 Bielecki, Robert: Stownik Biograficzny Pows-1841/XXXII/576. tania Listopadowego. I. Warszawa, 1995: 271. s MOL Dembinski-iratok (továbbiakban: R 23) 3. k. No. 98.