Századok – 1998
Kisebb cikkek - Majdán János: Vasúti ügyek 1848-ban az első felelős magyar minisztérium működéséig II/457
KISEBB CIKKEK 461 zettjeiből kiderül, hogy milyen útirányban folytak az előkészületek: Törökszentmiklóson, Kisújszálláson, Karcagon, Szoboszlón, Debrecenen át Nagykárolyig, illetve innen Szatmár városáig. A másik vasút bejárását Törökszentmiklóson, Csabán át Aradig tervezték lebonyolítani. A miniszter június 6-án módosította rendeletét, s az előmunkálatokat kiterjesztette Szatmártól Kolozsvárig, illetve Aradtól Gyulafehérvárig.14 A nyái- folyamán a mérnökök bejárták a pálya tervezett vonalának alföldi részét. A kitűzésekkel egyidőben az érintett megyék és települések kérdést kaptak a minisztertől: a vasút számára szükséges kisajátítási költségeket „a közvetlen érdekelt községek hajlandók elvállalni?"1 5 A föld ingyenes átengedésről nem érkezett levél a minisztériumba. Annál többet tárgyaltak a szakemberek a már forgalomba helyezett vasutak ügyeiről. Kísérletek a vasutak államosítására 1. A Pest, és Vác, illetve a Pest és Szolnok között megnyílt vasutakat egy magánvállalat építette és működtette. A felelős magyar minisztérium megalakulásakor a Magyar Középponti Vasúttársaság rossz anyagi helyzetben volt. Az eredeti tervek szerint a Bécsből induló, Pesten át Szolnokig tartó vasutat 18 millió forintból akarták megépíteni. A pénz előteremtésére részvényeket bocsátottak ki, amelyeket a korabeli gazdasági és politikai élet fontos szereplői jegyeztek le. A társaság előzetes gazdasági számításai nem pontosan mérték fel a kiadásokat, s a jegyzett részvényekből befolyt összeg kevésnek bizonyult a teljes vonal megépítéséhez. A Pestről kiinduló vasutak és a Pozsonyt az országhatáron át a marcheggi állomással öszszekapcsoló pálya kivitelezése felemésztette a befolyt pénz nagyobb részét. Történt mindez akkor, amikor a részvényjegyzők a vállalásaik négyötödét már befizették, így nem maradt elegendő tőke a Vácot Pozsonnyal összekapcsoló vasút megépítésére. A korabeli pénzpiaci viszonyoknak megfelelően 10 millió forint értékú részvény az osztrák pénzügyminisztérium tulajdonában volt. Hárommillió forint erejéig az Osztrák Nemzeti Bank is hitelezett a társaságnak. A munkák befejezéséhez az igazgatóság számításai alapján 4 millió forint hiányzott. Az építkezést 1848 tavaszán kívánta a vállalat folytatni, de ebben az időben az európai és a Habsburg-birodalmon belüli politikai és gazdasági helyzet miatt rohamosan csökkent a már forgalomba lévő részvények értéke, s emiatt újabb pénzfelvételre ilyen formában nem volt mód. A társaság akkor fordult támogatási kérelemmel a felelős magyar minisztériumhoz, amikor a bécsi tőzsdén áprilisban a részvények árfolyama a névérték felére zuhant. A miniszter a közlekedési osztály vezetőjét, Kovács Lajost bízta meg a helyzet feltárásával és a javaslatok megfogalmazásával. A vizsgálódás eredményeként Kovács leszögezi: ,,A közállományra nézve e vaspálya irányában az fontos, hogy a bérszabályzatra állandó és meg nem ingatható befolyást szerezzen. Ezt kölcsön által el nem érheti, mert adja át bár a vasúttársaság a vállalat igazgatását a törlesztés idejére az államnak, ezzel még a bérszabályzati rendszerre nézve a jogot nem adta át. De igen különös volna, ha a status egy társaság rovására tarifákat állítana fel, vagy módosítana a nélkül, hogy e változások az állam jövedelmeit érintenék, hol tehát az állam csak nyerhet, de sohasem veszthet. És végképp, ha e viszony a társaság-14 OL. KKM Elnöki 1848. 440. 15 A miniszter két körlevele 1848. május 9-én kelt. OL. KKM. Elnöki 1848. 86., 87.
