Századok – 1998

Dokumentumok - Urbán Aladár: Csáktornyától Velencéig. Csány László kormánybiztos jelentései a Dráva-vonalról és a visszavonulás állomásairól II/417

438 DOKUMENTUMOK 17. Keszthely, 1848. szeptember 14. Csány László jelenti, hogy Teleki Ádám vezérőrnagy nem. hajlandó Jellasics ellen harcolni; beszámol terveiről, hogy miként tervezi a további ellenállást Méltóságos Minister Elnök Úr! Helyezetem minősége ollyan, mihez mi sem hasonlithat, azon biztos meg győződés, mi szerént, a sir széléhez erőltetett hazámnak, szakadatlan fáradalmimmal, küzdelmimmel nem sikerült használni, reám nézve lelkileg testileg leverőleg hatott; nints óra, nints perez mellyben mindinkább szomoríttó eseményeknek ne legyek tanúja. Gr. Teleky vezér őrnagy, ki Mura-köz védelmével el fogatási aggodalomból hagyott fel, arról biztositott, hogy bellyebb csalván a pártütőt, Keszthelynél, meg kezdjük vele a tsatát, és azt Pest felé vonulva anynyiszor, ahányszor arra alkalom nyilik, ki fárasztására ismételendjük, a mig hátolról és oldalvást nékie nép-fel-keléssel fogunk ártani, - és imé, mi történt, e jeles nevü ember, akkor, mikor a hazának reá isszonyatos veszéllyében legnagyobb szüksége volt, védelmi szándok helyett saját és tiszti kara - mellyhez én a huszárokat nem számlálom - nevébe kinyilatkoztatta, hogy eő Jellasich ellen harczolni nem fog, kivel őt egy eskü köti. Ezen lélek leverő hűtlenségét Jellasichnak tudtára adta, ki jelentvén, hogy eő közömbös állását, a sor katonasággal az úttól el vonulva teendi. Jellasich a neutralitast úgy ajánlotta el fogadni, ha Gr. Teleky Stájer országba Regedébe vonuland; ezt ugyan eő nem teszi, de Keszthelytől balra, számára a helységek ki jelölésére, és az élelmezésre nézve intézkedésre hivott fel, miben midőn én nehézségeket nyilvánítottam, egyenessen ki jelentette, hogy ha élelmezésről nem gondoskodok: kész ált menni Jellasich táborába. Nem képzelhető, a keserű érzet, melly engemet, illy reménytelen gonosznak hallására meg ragadott, szóval ismételve, és hivatalossan írásban is felszóllittám eőt, hogy tervétől áljon el, de eő, makatsul meg maradott nyilatkozatánál, - így már most, minthogy őt kénszeriteni iszonyatos következmény nélkül képes nem vagyok: tűrnöm kell, hogy ezen ember, a bomlásnak indult hazának védők soraiból ki állott. Már most tsak a két álgyú telepet akartam meg menteni, de ezt sem bizom tőle elvenni, minthogy két honvéd zászló aljon kívül jelen állásomban semmi más erővel, ki vévén még Fehér városa 200 önkénteseit, nem rendelkezhetek; de ha rendelkezhetnék is, hogy válalhassam ált, Isten és világ, s hazám előtt a felelőséget, a katonai lázodás elő idézésével, ezen két honvéd zászló aljai, mellyeknek egyikének szijjazata hiányzik, és a Fehér városi önkéntesekkel, ha Jellasich a nádori parantsnak nem engedelmeskedik; holnap innét Veszprém felé meg fogok indulni magamat a ministeri rendelethez alkalmazandó. Meddig bírom ki állásom kínjait, szenvedve lélekben s testben: nem tudom. Ez ideig Méltóságod nagyra betsült bizodalmának ki érdemlésére tellyes igyekezetemet fel fogom használni azon ön tudattal, hogy mind az, amit nem eszközölhetek: tehetségem körén kívül áll. Nemzeti őr seregeink, minden gazdálkodásom mellett is, sokba kerültek, - pénzügy minister ur szives volt ugyan azokkal segitteni, de mégis, válalkozóinknak adóssa vagyok. Azért, az őr seregeket mellyek, éppen a vész napja előtt változván, akkor váltak haszon vehetetlenné, mikor reá legnagyobb lett volna szükségem, - el eresztettem, nem lévén mosta[n] nyugalmas be gyakorlására időm, és helyökbe a már be