Századok – 1998
Közlemények - Sarnyai Csaba Máté: Úrbéri kárpótlás és/vagy arányosítás. A szekularizációs törekvések püspökkari értékelése 1848 végén II/397
ÚRBÉRI KÁRPÓTLÁS ÉS /VAGY ARÁNYOSÍTÁS 411 — amint az Nádasdy írta — „felmenti" az államot a tized eltörlése után rámaradt terhek alól, éppúgy mint a XX. tc. 3. §-ból eredő anyagi kötelességek alól. így a felső klérus tervei szerint a katolikus intézményi és iskolai pénzügyek ismét egyházi irányítás alá kerülhetnének. E szándék a tanácskozáson résztvevő püspökök részéről gyakorlatilag összhangban van azzal a korábbi igyekezetükkel, amit a XX. tc. 3. §-nak 1848. április 2-i vitája során az artikulus szövegébe kívántak volna betoldani. „Minden vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségei, mennyiben azok a vallásfelekezetek mostani javaiból és alapítványaiból ki nem telnek, álladalmi költségek által fedeztessenek,"48 Ezt az alsó tábla később elvetette. A kalocsai érsek kétli, hogy a vállalt anyagi kötelességeket az egyház vagyonából — még ha azt kármentesítéssel megtoldják is — képes lenne fedezni. Hogy ezzel nem áll egyedül, arra hozza példaként Kossuth hasonló tárgyú felvetését, amikor is idéz egy beszélgetést, amelyet fent nevezett Jekelfalussy Vince szepesi püspökkel folytatott, aki ezt a Püspöki Kar tudomására is hozta. Kossuth ebben arra hivatkozott, hogy „neki hivatalos statisztikai tudomása lévén a papi jószágok jelenlegi haszon vetéséről, kétli ha képes leend-e a főpapság ígéretét beváltani". Azt, hogy a kárpótlási összegeket a klérus e saját, fennvázolt céljaira fordítsa, a liberális elit is elfogadja. E mögött nem is csupán az áll, hogy a kormánynak nincs meg ezekre a pénzügyi háttere, hanem az az elvi feltevés is, hogy amennyiben az egyház független kíván maradni az államtól, attól semmilyen támogatást ne váljon, „állja saját költségeit". Ezzel hosszabb távra előlegezte, hogy az egyházi javakat és alapokat egyelőre egyházi kézen hagyja, így elhárítva a konfliktus további éleződését. Az „egyelőre" kifejezést támasztja alá a Kossuth és Lonovics csanádi püspök közötti beszélgetés 1848 tavaszán, amire Kossuth 1871-es — már idézett — cikkében utal.49 Ebben Kossuth kifejti, hogy az egyház az államtól való függetlenségét csak akkor nyerheti el, ha az addig élvezett összes ellátásáról és javadalmairól lemond. Ahogyan az ismertetésből kitűnt, Nádasdy számára nemcsak az a kérdéses, hogy képes-e az egyház teljesíteni vállalásait, hanem hogy kell-e teljesítenie azt, hiszen ahogyan ezt véleménye utolsó pontjában úja: l r Nem tudom sem az igazsággal, sem a törvények szentségével megegyeztetni, hogy mi midőn a státusról a XIII. tc. 2. §-ban, amiként magára vett kötelességét levesszük, egyszersmind a XX. tc. 3. §-ban biztosított jogunkról lemondjunk. " Bémer püspök is hasonlóan gondolkodik akkor, amikor azért kívánná a kártalanításból befolyandó összeget teljes egészében az egyházi intézményekre fordítani, mert az állam amúgy is törvényesen vállalta a tizedet vesztett alsópapság illő ellátását. Egyikük sem hajlandó tehát elfogadni azt az érvet, hogy az egyháznak, ha a meglevő javait meg akaija tartani, ezt az áldozatot meg kell hoznia. Az egyházi vagyont ugyanis magától értetődően egyházi tulajdonnak tekintik. Miért kötik ki az arányosítást mint a kármentesítés feltételét világi oldalról? Ehhez vissza kell utalnunk annak módjára. Arra ugyanis, hogy az egyházi javakat és az alapítványi kamatokat előbb egy közös vallási alapba kívánnák összevonni, később pedig meghatározott rend szerint szétosztani. Az egyházi tárgyú alapokat a 48 Fogarasi Mihály: Emlékirat az 1847/48. országgyűlés alatt tartott püspöki tanácskozmányokról (egy résztvevőtől) 1848. 61. 49 Kossuth Lajos iratai. Sajtó alá rendezte Kossuth Ferenc Bp. 1900. 345 skk.
