Századok – 1998

Közlemények - Sarnyai Csaba Máté: Úrbéri kárpótlás és/vagy arányosítás. A szekularizációs törekvések püspökkari értékelése 1848 végén II/397

400 SARNYAI CSABA MÁTÉ A korábban idézett július 20-i rendelet hatása meglehetősen korlátozott lehetett. Erre utalnak a hasonló tárgyú további panaszok, például a váci káptalan kérése is.10 Bémer László nagyváradi püspök későbbi megkeresésére válaszolva Eötvös újólag kifejtette, hogy az egyházközségeknek mint kegyuraknak a ius patronatus törvényi szintű rendezéséig viselniük kell az ebből fakadó terheket.1

1 A fenti álláspont hangoztatása mellett a még Eötvös kultuszminisztersége alatt készült minisztériumi költségvetés az 1848-as év utolsó negyedévére hatszázhuszonötezer, az 1849-es költségvetési évre pedig két és fél millió forintot irányzott elő az 1848. XX. tc. 3. §-a által rárótt kötelességek, azaz az egyházi és iskolai szükségletek állami költségen való fedezése céljára. A költségvetési tárgyalások során, az 1848 szeptember 1-ji ülésen a vita nem elsősorban az összeg nagysága, hanem a megosztása körül alakult ki. A miniszter javaslata szerint az 1849. évre tervezett összegből másfél milliót szántak az egyházak iskolai kiadásaira és egymilliót a tized elvesztésével, vagy más okból jövedelmeikben megfogyatkozott papok és lelkészek illő ellátására. Ez utóbbi részt vitatta Madarász László, a radikálisok képviselője. Szerinte a támogatásból az egyháziakat — a lelkészkedő papságot is — ki kellene rekeszteni. Az ő érveinek alapja is az — ahogy Kossuth korábban idézett visszaemlékezéseiben is láttuk —, hogy az anyagiakban még mindig dúskáló egyház, itt elsősorban a főpapi birtokokra és jövedelmekre gondolhatott, mint magántársulat, gondoskodjék saját tagjainak eltartásáról és ne az államot terhelje ezzel. Eötvös ezt ellenezte, kijelentve, hogy a tervezett összeg épp csak a minimális önfenntartást teszi lehetővé. A fentieken kívül Eötvös az 1848. évi XX. tc. 3. §-ában vállalt állami kötelezettségek hosszú távú rendezésének előkészítése érdekében felkérte az egyházi méltóságokat, hogy egyházmegyéjükből gyűjtsék be a megváltozott anyagi körülmények közé került papság és tanítók jövedelmeiről szóló kimutatásokat.1

2 Az első minisztérium működése idején igen kevés ilyen kimutatás érkezett be, sőt 1848 végéig is a huszonnégy katolikus egyházmegyéből összesen csak kilenc római és három görög katolikus.1

3 A változások után az új Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. december 1-jei rendeletében arra hívta fel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot — amit Eötvös távoztával ekkor már Szász Károly államtitkár irányított —, hogy készítsen kimutatást az elveszett egyházi jövedelmekről, mivel a kormány az utolsó rendi országgyűlésen vállalt kötelezettségének eleget akar tenni.1

4

A katolikusokról összefoglaló jelentés bizonyára a fentiek miatt nem készült. Szász Károly is megjegyezte felterjesztésében, hogy az 1848. évi XIII. tc. 3. §-a, amely az alsó papságnak a tized elvesztése miatti helyzetén kívánt segíteni, nem teljes kármentesítést, csupán illő ellátást ígért - amely különbségtételre már korábban is utaltunk. 10

MOL VKM H 56 112. к. 17. t. 11 MOL VKM H 56 12. к. 1. t. 12

Itt említhető például, hogy a kalocsai érsekségen az ezzel kapcsolatos miniszteri körlevélről és a hozzácsatolt kimutatásokról megérkezésük után a június 13-i szentszéki ülésen volt szó, és határoztak az utasítás mielőbbi és minél gyorsabb teljesítéséről. Kalocsai Érseki Levéltár Protocollum 1848. június 13. 1007. szám alatt. 13

Ld. Hajdú János: Báró Eötvös József első minisztersége. Bp. 1933. 65. oldal 14

Vo.: Közlöny, 1848. december 22-i szám.