Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
EÖTVÖS A NEMZETISÉGEKRŐL 1848-BAN 393 tányosság mellett, mint amelyeket Magyarország_és rendeltetése című, az Allgemeine Zeitung-ban 1850. október 16-án megjelent cikkében leírt.110 IX. fejezet. A történeti jog védelme E fejezetben Eötvös a nemzetiségi politikusok által elvetni szándékozott történeti jog egyik fontos összetevőjének, a közösségi történeti tudatnak a jelenlétére hívja fel a figyelmet. A birodalmi patriotizmus még nem létezik, hanem mindenütt a tartományi patriotizmus él tovább: „Mondhatják azt, hogy a birodalom egységes állam [...]; de azt a fogalmat, amelyet 35 millió ember a „haza" szóval kapcsol egybe, bármilyen téves vagy értelmetlen legyen is, államférfi nem fogja akarata vagy retorikai művészete révén megváltoztatni. Márpedig ez a fogalom talán — Osterreich tartomány kivételével — sehol sem a birodalomhoz, hanem mindenütt az egyes tartományhoz kötődik. [...] Az osztrák hazafiság [...] megtalálható az államférfiaknál, a hadseregnél, a legműveltebb osztályok egy részénél [...]. Azonban pillanatnyilag e patriotizmus ismeretlen a nép körében",.11 1 A Müncheni vázlat birodalmi patriotizmust követelő mondatai némiképp érthetetlenek ezeknek a józan, a realitásokat körültekintően mérlegelő soroknak a tükrében. De ha a történeti közösségi tudat el is enyészik a későbbiekben, teszi még hozzá Eötvös, azt nem a birodalmi hazafiság, hanem a nemzeti érzés fogja felváltani, és az Ausztria felbomlásához vezet. X. fejezet. A lehetséges megoldás E fejezetben terjeszti elő Eötvös saját megoldási javaslatát. Mivel össze akarja egyeztetni Ausztria létét a nemzetiségi követelések kielégítésével, ezért jelentősen korlátozza annak érvényét, amit a bevezetőben korábban mondott, és itt már csupán azt állítja, hogy „szinte valamennyi európai állam létével"11 2 állnak ellentétben a nemzetiségi törekvések. Eötvös ezután azon nézetét fejti ki, miszerint a nemzetiség értékes hozzájárulás az európai népek fejlődéséhez: ilyen pozitív fejleménynek tekinti az egységes német és olasz állam formálódását, és azon nemzetek felébredő öntudatát és szolidaritását, amelyek megosztottan, több államalakulat keretében élnek. Hitet tesz Ausztria létének szükségessége mellett, és örvendetesnek tartja (némiképp ellentétben azzal, amit korábban mondott), hogy a birodalomnak vannak olasz- és németajkú területei, s ezáltal Ausztria meg tud felelni kultúrmissziós feladatának. Annak értelmében, amit a hetedik fejezetben leírt, továbbra is annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a birodalomban nincs közmegegyezés a nemzetiség fogalmának értelmezéséről, s ezért úgy gondolja, a tényleges feladat az eltérő felfogások, vagyis a történeti és nyelvi nacionalizmusok kibékítése. A nemzetiségi jogok tiszteletben tartásának a birodalom egységével való összeegyeztethetőségét 110 Vö. Gángó, Eötvös írásai az augsburgi Allgemeine Zeitungban. 111 Eötvös, i. m., 108. 112 Eötvös, i. m., 118.; kiem.: G. G.
