Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
EÖTVÖS A NEMZETISÉGEKRŐL 1848-BAN 391 lehetőségeivel, hanem magának a nyelvi alapú rendezési elvnek belső ellentmondásaival foglalkozik, e tervezetek ismertetésétől eltekintek. Eötvös figyelmét a részletek felé fordítja, mondván, ,,[a] részletek ismerete különbözteti meg a nagy államférfit azoktól, akik nagyszerű eszmékkel kápráztatják el a világot, melyek kivihetőségét azonban soha nem gondolták végig".101 A nyelvi-nemzetiségi alapú felosztás cáfolata során a birodalom vezetői és a magyarországi nem magyar nemzetiségek számára legvonzóbb érvből indul ki: Magyarország esetleges felosztásából, melyet az ország mintegy büntetésképpen szenvedne el a történtekért. Itt köszön vissza az egyik Eötvös-notesz 1849. június 6-i feljegyzése a bécsi sajtó magyarellenes cikkeiről: „Az Austriai journalisticának különös fogalmai vannak az alkotmányosságrol. A Presse a birodalmi alkotmányt policiális intézkedésnek tekinti, mellynek célja hogy a forradalom Magyarországban lehetetlené tétessék. A Lloyd szeretetében még tovább megy, s büntető intézetet akar mellyben a Magyarok kicsapongásaikért méltolag lakoljanak. Megtörténhetnék hogy mind e két tanács elfogadhatónak találtatnék, s az utóbbinál, ezen egészen uj büntetési módnál, az uj halgatási rendszer hozatatnék be."102 Eötvös mintegy válaszul felhívja a figyelmet a bosszú értelmetlenségére, és bebizonyítja, hogy a máskülönben önmagában is következetlen elv, miszerint „az egyik tartományban a történeti jog elve, a másikban a nemzetiségelv az uralkodó"103 a gyakorlatban végképp kivihetetlen: „Ha a nemzetiségek egyenjogúsítása elvének következtében tartományi önállóságot biztosítanánk e kisebb töredékeknek, akkor e Magyarországtól elválasztott részek vagy egyesülnek rokonaikkal, vagy más tartományokban azonos kedvezményeket kell biztosítani e rokonoknak. Az utóbbinak egyenes következménye volna minden tartomány felosztása." E kedvezményeket „annyival kevésbé lehetne megtagadni, mivel Ausztria az utóbbi események következtében nemcsak a büntetéshez való jogot, hanem a jutalmazás kötelességét is megszerezte magának [...]".10 4 Ezzel Eötvös megmutatja, hogy a birodalom részleges tartományi átalakítása szükségképpen az egész állam nyelvek szerinti felosztásához kellene hogy vezessen. Tovább folytatva fejtegetéseit azt bizonyítja, hogy e megoldás teljességgel szétzilálná a birodalom tartományi szerkezetét anélkül, hogy a kevert lakosságú területek hovatartozását a többségi elv megnyugtatóan rendezné. Ráadásul már a nemzetiségi többség eldöntése is nehézségekbe ütközik. Más a helyzet, ha az egész népességszámot, más, ha csak a politikai jogokkal rendelkező lakosokat veszik figyelembe. Ugyanígy kérdéses, hogy az egyes emberek nyilatkozata nemzetiségi hovatartozásukról mennyiben volna mentes az egyéni haszonleséstől, illetve mennyiben volna kitéve az egyes ember vesztegetésnek vagy megfélemlítésnek. Rámutat egy újabb súlyos ellentmondásra: ) r A tartományok nyelvek szerinti felosztásának elve felveti annak a lehetőségét, hogy újra el kell majd végezni chen, Verlag für Geschichte und Politik-R. Oldenbourg Verlag, 1995.; Wierer, Rudolf, Der Föderalismus im Donauraum. (Schriftenreihe des Forschungsinstituts für den Donauraum Bd 1), Graz-Köln, Böhlau, 1960. 101 Eötvös, Die Gleichberechtigung, 79. 102 MTAK Kt. К 780/VIL, 10. és Eötvös, Vallomások és gondolatok, 139-40. 103 Eötvös, Die Gleichberechtigung, 77. 104 Eötvös, i. m., 78.
