Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
EÖTVÖS A NEMZETISÉGEKRŐL 1848-BAN 389 galmak történetére és sajtójára hivatkozva bizonyítja, hogy a közvélemény inkább a nemzetiségi jogokhoz, mint alkotmányos szabadságához ragaszkodik. Vagyis azon új alkotmány „fog leginkább megfelelni a nagy többség igényeinek, amely a leginkább biztosítja az egyes nemzetiségek különös jogait és önállóságát, vagy legalább alkalmas arra, hogy az egyenjogúsítás elvét a legtökéletesebben lehessen minden egyes nemzetiségre alkalmazni",9 0 Ezért az olmützi alkotmányban épp a „politikai szabadság"9 1 ellentétes a nemzetiségi egyenjogúsítással. Politikai szabadságon Eötvös itt a birodalmi törvényhozást és az annak alapjául szolgáló képviseleti rendszert érti. A birodalom népei a látszat-alkotmányosságot valódi önkormányzati autonómiával cseréljék fel: „Sőt a népjogok e körének szinte még tágabb teret lehetne engedni oly kormányzat alatt, amely valamennyi fontosabb hatalmi ágat illetően teljességgel abszolút."9 2 E javaslat lényegében elébe megy a történendőknek, és azon gondolkodik: a valószínűen bekövetkező új abszolutizmus mellett hogyan menthető meg a lehető legnagyobb egyéni szabadság az állampolgárok számára. A továbbiakban Eötvös arra világít rá, hogy az általa javasolt megoldás a közvéleménynek semmiképpen, de talán — és itt Eötvös finom iróniába bújtatja kritikáját a kormány kétszínű politikájáról — az államférfiaknak sem volna ellenére. Az oktrojált olmützi alkotmány kritikai fogadtatásának történetéhez Eötvös munkája mellett számos más röpirat hozzátartozik. Franz Schuselka Das provisorische Osterreich [Az átmeneti Ausztria] című írásában Eötvöshöz hasonlóan az egyenjogúság fogalmának definiálatlanságát teszi szóvá: „Korunk egyik legkedveltebb vezér- és jelszava a nemzetiségek egyenjogúsága. A szlávok szószólói a fogalmat teljességgel meghatározatlan formában és a tartalom gyakorlati megszorítása nélkül hozták be a köztudatba. A tömeg utánuk kiáltotta a szót, és a minisztériumban a kiáltás hivatalos visszhangra talált, és az egyenjogúság pusztán elméleti fogalma felvétetett mint olyan az alkotmányba, minden gyakorlati alkalmazás és megvalósítás nélkül. [...] Ausztria e létfeltétele szempontjából egy tisztázatlan és a maga általánosságában teljesen kivihetetlen elméleti fogalomra épül."93 Schuselka a fogalom mögött meghúzódó igazi mozgatókat Eötvös nemzetiség-meghatározásához hasonló őszinteséggel nevezi meg, s a birodalom népeinek jövőjét, akárcsak Eötvös Az 1848iki forradalom történeté-ben,94 Hobbes bellum omnium-ának jegyében tudja csak elképzelni: „[Ha a monarchia népeit megkérdezzük, akkor] meggyőződhetünk róla, hogy a magasztalt egyenjogúság nem egyéb, mint hízelgő fordulat, amelyet a valóságban mindenütt a régi, most még csak felerősödött kölcsönös ellenségeskedés, és egyáltalán mindenkinek az egyenlő alávetettsége hazudtol és csúfol meg. Arra a szomorú meggyőződésre kell jutnunk, hogy a jelen állapot előbb vagy utóbb mindenkinek mindenki elleni fanatikus háborújához vezet, melynek jelszava az egyenjogúság, gyászos eredménye azonban 90 Eötvös, i. m., 63. 91 Eötvös, i. m., 64. 92 Eötvös, i. m., 64-5. 93 Schuselka, Franz, Das provisorische Österreich, Leipzig, J. W Grunow & Comp., 1850, 42-43. 94 Eötvös, Az 1848iki forradalom, 59.
