Századok – 1998
Közlemények - Gángó Gábor: Eötvös József Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról című röpirata és 1848–49 nemzetiségi mozgalmainak néhány aspektusa II/371
376 GÁNGÓ GÁBOR jékozódnia annak, aki arról akart olvasni (Arthur Gobineau-nál: Essai sur l'origine et l'inégalité des races humaines [Értekezés az emberi fajok eredetéről és egyenlőtlenségéről] című művében), hogy Európa legszebb és legintelligensebb emberei az olaszok, akiktől e tekintetekben legtávolabb a szlávok helyezkednek el: „Az olaszok szebbek, mint a németek és a svájciak, és szebbek, mint a franciák és a spanyolok. Még az angolok is szebb testi vonásokkal rendelkeznek, mint a szláv népek."28 Másik fontos megállapítása a nyelvnek a nemzeti eszmében betöltött kulcsszerepét, illetve nyelv és nemzetiség viszonyát érinti: „Azonban a nyelv maga még nem a nemzetiség. Eszköz a nemzetiség fenntartására: elkülöníti az egyik népet a másiktól, és lehetővé teszi egy bizonyos szinten az önálló fejlődést. A nemzetiség lényege azonban nem a nyelv, hanem éppen ez az önálló fejlődés."2 9 Lényegbevágó meglátás ez a nemzetiség komplex, nyelvi, kulturális és politikai aspirációkat magába foglaló mivoltáról még akkor is, ha utána a gondolatmenet ismét a mélységből a felszínre emelkedik, és az európai kultúra nemzetek feletti, homogenizáló jelenségeinek tárgyalása felé tér el: „Sandéihoz hasonló regényeket találunk német és szláv nyelveken, Byron világfájdalma a népek közkincsévé vált"3 0 stb.. I. fejezet. Túllépés az organikus nemzetszemléleten: felismerés a nemzetiség kirekesztő jellegéről Az irodalom korábbi megállapításait mintegy összegezve Wolfgang Häusler utalt legutóbb arra, hogy ,,[a] »nemzetiségek egyenjogúsításának« gondolata — amely bizonyos értelemben a sajátos osztrák hozzájárulás a polgári-demokratikus forradalom eszmetörténetéhez — a későbbiekben a legokosabb és legkritikusabb szószólóját találta meg a magyar reformpolitikus Eötvös Józsefben, aki, mentesen a »népek tavasza« ködösítő és ezáltal a helyzetet kiélező illúzióitól, felismerte és nevén nevezte a nacionalizmus hajtóerőit".31 Kézenfekvő a kérdés: mi volt e „ködösítő" illúzió, hogyan fordult el ettől Eötvös, és hogyanjutott el a nacionalizmus igazi mozgatóerőinek felfedezéséig. Eötvös erre vonatkozó gondolkodásának összefoglalása a nemzetiségi törekvések okának és céljának híres meghatározása, amely e röpiratban olvasható (s amelyhez Eötvös nem tartotta magát a későbbiekben, de ez a tárgyalt korszakon túlmutat). Eötvös meghatározásában nem a nemzetiség fogalmát definiálja, hanem a nemzetiségi mozgalmak okainak és céljának vizsgálatából indul ki. Sőt, a fogalmi meghatározástól eltekint, és csupán a szóhasználat körüli zűrzavart veszi tudomásul: „Mindenütt e szó visszhangzik: »nemzetiség«, de mindenki mást akar érteni rajta. Minden nemzetiség követeli a jogait, de senki sincs vele tisztában, mik is legyenek e jogok tulajdonképpen."3 2 28 Gobineau, Arthur de, Essai sur l'origine et l'inégalité des races humaines I-IV, Paris, Firmin Didot Frères, 1853-5, I. 257. Nacionalizmus és faji fikció viszonyáról bővebben: Kemiläinen, Aira, Nationalism. (Studia Historica Jyväskyläensia III.), Jyväskylä, Jyväskylän Kasvatusopillinen Korkeakoulu, 1964, 131-7. 29 Eötvös, i. m., 7. 30 Eötvös, i. m., 8. 31 Häusler, i. m., 243. 32 Eötvös, i. m., 16-17.
