Századok – 1998

Tanulmányok - Hermann Róbert: A Drávától Schwechatig. Az 1848 őszi hadiesemények a Dunántúlon és a Felvidéken. 1848 szeptember – november. Jellacic horvátországi csapatainak támadásától Simunich kiszorításáig II/327

A DRÁVÁTÓL SCHWECHATIG 341 a magyar erőket Székesfehérvárnál, illetve hogy Tolna megye területén kapcsolatba lép Roth erőivel. Ez utóbbi szándékát csak akkor adta fel, amikor megtudta, hogy a magyar csapatok kiüríteni készülnek Székesfehérvárt. Csány már a horvát betörés után népfelkelést rendelt el a fenyegetett megyékben, s ezt Batthyány szeptember 19-én az egész Dunántúlra kiterjesztette. A népfelkelés aktivizálódásában komoly szerepet játszott az a tény, hogy a betörő horvát hadsereg tekintélyes része a határőrezredek második-harmadik vonalbeli alakulataiból került ki. Ez a megállapítás pedig nemcsak azt jelentette, hogy gyengébb harcértékű alakulatok voltak, mint e határőrezredek Itáliában harcoló zászlóaljai, hanem azt is, hogy Magyarország határát átlépve, azonnal- rablásba kezdtek. Pusztításaik ugyan nem voltak mérhetők a délvidéki szerb fölkelők által elkövetett kegyetlenségekhez, de dúlásaikkal így is rengeteg keserűséget okoztak a dunántúli föld népének. A jobbágyfelszabadításnak köszönhetően a parasztság nagy része először arathatott magának úgy, hogy terményeiből nem kellett kilencedet és tizedet fizetnie a földesúrnak és az egyháznak. Sőt, a magyar képviselőház szeptember 15-én határozatban törölte el a szőlődézsmát is; tehát a szőlőbirtokos immár magának szüretelhetett volna. A-rathatott és szüretelhetett volna, ha a betörő horvát csapatok nem dúlják fel szőleit, nem rabolják el betakarított gabonáját, nem hajtják el vagy lövöldözik agyon állatait. „A velünk jövő szerezsánok és a felső határvidék mezei osztályai rettentő garázdálkodást visznek véghez. A bán ugyan halált rendelt minden rablásra, de hasztalan -ők csapatonként hajtják táborunkba a lábasjószágot. Amit meg nem foghatnak, lelövik. A szőlőhegyeket ellepik, és nemcsak leszüretelik, hanem több évekre el is pusztítják" - írta egy horvát tiszt levelében. A horvát csapatok átvonulása egész falvakat juttatott koldusbotra. Érthető tehát, hogy Batthyány népfelkelési felhívása komoly visszhangra talált, s hogy az újdonsült tulajdonosok a kaszát és a horvátok által kidöntött szőlőkarókat megkárosítóik ellen fordították. Maga a bán sem számolt ezzel. Tíz nappal azután, hogy a horvát csapatok átlépték Drávát, gyakorlatilag megszakadt az összeköttetés a hadsereg és hátországa között. A zalai és somogyi nemzetőrök, népfelkelők és önkéntesek többszáz, élelmiszert és felszerelést szállító szekeret fogtak el, s a hátrahagyott horvát csapatok Nagykanizsán túlra már nem merészkedtek. Egy rajtaütés során a magyarok kezére került a bán postájának jelenős része. Az elfogott levelekből — amelyek egy részét a hivatalos lapban közzé is tették — feketén-fehéren kiderült, hogy Jellacicot szoros kapcsolatok fűzik az osztrák kormányzathoz, s hogy Latour hadügyminiszter a bán legtevékenyebb támogatói közé tartozik.54 Közben a szeptember 18-án még alig 5000 főt számláló magyar sereg egyre gyarapodott. Batthyány egymás után küldte az újabb és újabb önkéntes, honvéd, sorezredi gyalogos és huszáralakulatokat, tüzérütegeket a Veszprémnél, majd Székesfehérvárnál szervezett táborba. Szeptember 21-én a létszám meghaladta a 11 000, 23-án a 13 000 főt, 25-én elérte a 16 000, 28-án a 17 500 főt. Szeptember 23. éjszakáján Répásy Mihály, a Württemberg-huszárok őrnagya Mezőkomárom környékén megtámadta a Hardegg-vérteseket. Az akcióban a huszárok egy vértest levágtak, egyet sebesülten hátrahagytak, egyet pedig elfogtak. A magyar hadvezetés Székesfehérvár 54

A népfelkelésről rengeteg hasznos adatot tartalmaz Varga János. Az elfogott levelek egy részét közli Pap II. 17-19., 21-22., 2&-36., 47-69., 71-72., 86-101. Az idézet helye uo. 56. о