Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
A POZSEGAI KÁPTALAN HITELESHELYI TEVÉKENYSÉGE 1353-IG 25 ideig is távol lehetett, vagy csak prebendájának jövedelmét élvezte, maga soha sem járt Pozsegán. Báncsa István bíboros egyik káplánja töltötte be 1264 előtt az őrkanonokságot, de inkább a bíboros ügyeiben járt el, s rövid idő múlva itteni javadalmát a jövedelmezőbb valkói főesperességre cseréli urának támogatásával.198 A bíboros unokaöccse, Orbász mint prépost hosszú ideig Padovában, majd Bolognaban tanult,199 vele egyidőben Demeter kanonokot is a nagyhírű egyetemen találjuk.20 0 Orbász hazatérte után Erzsébet anyakirályné alkancellárja lett.20 1 Sebestyén kántor és székesfehérvári kanonok 1268-ban protonotariusként Lőrinc nádor okleveleinek kiadását irányítja.20 2 1280-90 között Lőrinc prépost a királyné alkancelláija;20 3 Theophil, az első pozsegai lector pedig Mihály zágrábi püspök protonotariusaként van gyakran távol.204 Különösen a 14. században számos olyan kanonok volt, aki pozsegai prebendája mellett más egyházban is javadalommal rendelkezett,20 5 így ők is csak részben élhettek Pozsegán. Talán 7-8 kanonoknál több egyidőben csak ritkán tartózkodhatott a káptalan székhelyén az Anjou-korban. A hiteleshelyi munkánál potenciálisan szerepet vállalók számának megállapításánál az alsópapságot is figyelembe kell venni, akik írástudása lehetővé tette bekapcsolódásukat a hiteleshelyi tevékenységbe.20 6 A káptalanban a 14. század közepéig nincs tudomásunk prebendáriusokról. A pápai tizedjegyzékben azonban szerepel két 198 Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia I. Ed. A. Theiner, Romae 1859. (a továbbiakban: Theiner) 258-260. 199 1264-ben mint prépost a pápai udvar szolgálatában áll, Padovában tanul, s a pápa egy majd megüresedő kanonokságot adományoz neki a padovai káptalanban. Koller J.: História episcopatus Quinqueecclesieniarum II. Pozsony 1782. 186., még 1282-ben is kanonoki javadalma van Padovában H. VI. 273., 1268-ban, 1269-ben és 1270-ben Bolognában él. Veress E.: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221-1864. Budapest 1941. (a továbbiakban: Veress 1941.) 5-15., Sokáig tanult, s mint a római jog doktora tért vissza Magyarországra. Bónis Gy.: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon Budapest 1971. 25., Pór A.: Adatok a bolognai és paduai jogegyetemeken a XIV században tanult magyarokról, in: Századok 31 (1897) 781. Életrajza: Koszta 1991. 46. 200 Veress 1941. 7. 201 1280 és 1286 között megszakítással Fejérpataky L.: A királyi kanczellária az Árpádok korában. Budapest 1885. (a továbbiakban: Fejérpataky) 51. 202 ÁÚO. III. 185-192.; ÁÚO. VIII. 206.; H. VIII. 115-6. 203 Fejérpataky 51. 204 1300-ban Csázmán, 1301-ben Zágrábban, 1302-ben kétszer Csázmán ad ki oklevelet. Sm. VII. 370-1.; Sm. VIII. 9., 33-4. és 39-41. Életrajza: Koszta 1991. 47-8. 205 Dethinarus 1322-31 között váci cantor, 1331-ben mint pozsegai kanonok is szerepel. Békefi R.: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig Budapest 1910. (a továbbiakban Békefi 1910.) 142., DL. 33578.; István kanonok pozsegai javadalma mellett a közeli herduci Szentkirály egyház plébánosa is volt Vat. 1/1. 240; Valkó-i Pál fia János kanonok Miklós nádor fiával, Lászlóval együtt hosszú ideig Avignonban tartózkodott István portói bíboros káplánjaként. 1342-ben pozsegai kanonoksága mellett a pécsi káptalanban is javadalmat élvez, majd ezek mellé két év múlva aszuági főesperességet és egy erdélyi kanonokságot szerzett, 1345-ben az esztergomi káptalanban is javadalmat kap, 1346-ban pedig aszuági főesperességéről lemondva a pécsi olvasókanonokság jövedelmét élvezi. Bossányi A.: Regesta supplicationum. Pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású okmányai. I. Budapest 1916. (a továbbiakban: Bossányi) 224-5. a példákat még tovább lehetne sorolni, Koszta 1991. 46-51. 206 Koszta L.: Adalékok a székesegyházi alsópapság XIII-XIV századi történetéhez, in: Acta Historica. Tom. LXXXVI. Szeged 1988. 19-20., Varga Á: A váradi káptalan hiteleshelyi működése, in: Művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk. Csetri E. - Jakó Zs. - Sipos G. - Tonk S., Bukarest 1980. 28-9.
