Századok – 1998

Történeti irodalom - Hobsbawm Eric J.: The Age of Extremes. A History of the World 1914–1991 (Ism.: Jemnitz János) I/282

285 TÖRTÉNETI IRODALOM az újabb finn, német, osztrák forradalmak után a szociáldemokraták a megfelelő országokban 1917-1918 után hatalomra jussanak, de így történt ez Svédországban, s Belgiumban, majd nem sokkal később Nagy-Britanniában is. (Megjegyzendő a mindig is egyetemes, világméretekben gondolkodó Hobsbawm e tekintetben nem említi, hogy Kelet- és Közép-Európában az új Csehszlovákiában és Lengyelországban is a szociáldemokraták kormányra kerültek, Ausztriában pedig ekkor kezdődött meg a Vörös Bécs diadalmas másfél évtizede.) Hobsbawm persze nem mulasztja el, hogy ráirányítsa a figyelmet a gyarmatok felszabadulásának első nagy hullámára Ázsiában, Latin-Amerikában, de részben még Afrikában is. S ha ez a folyamat a pozitív oldalra irható, Hobsbawm figyelmeztet arra is, hogy a negatív oldalon ezekben az években szélesedik ki a fasizmus első támadó nagy hulláma. Mindez persze a maga általánosságában nagyon is ismert, az új elemek megint a sokféle új részeredményben találhatóak meg. S az sem felejthető el, hogy az érintett valamennyi ország — Oroszország, Kína, Mexikó, India vagy Irán, Törökország avagy Finnország stb. — ebben az időpontban kezdte meg azt a teljesen új történetét, amely elválaszthatatlan e forradalmas évektől, s amely ezen országok legtöbbjében ténylegesen „be nem fejezett történet". Az orosz forradalom egyik járulékos hatásaként említi Hobsbawm az 1918-1922 között igen sok országban foganatosított agrárreformokat. Megjegyzi, hogy ezekre a reformokra még olyan országokban is sor került, ahol egyébként az ellenforradalom győzött. Ezek sorában említi Finnországot, ahol véres polgárháború és rendkívüli körülmények között győzött az ellenforradalom -Hobsbawm ehelyütt nem említi, hogy éppen a parasztság felső, gazdag rétegeire támaszkodva. A jelenség nyilvánvalóan fontos, s hozzáírhatjuk (Hobsbawm nem említi), hogy ilyen reformra került hasonló sor minálunk is, s a környékünkön Csehszlovákiában és Bulgáriában is. Az orosz forradalom összefüggésében persze Hobsbawm is megemlíti, hogy Lenin és a bolsevikok a világforradalom megvalósulására számítottak. E ténymegállapítás önmagában már közhely. Ellenben, amikor az utóbbi években az elképzelés elhibázottságát illik taglalni, ahisztorikusan elsikkad annak érzékeltetése, hogy ez a korszak mennyire forradalmas volt számos országban, az elégedetlenség milyen sok forrásból táplálkozott és milyen széles rétegeket ért el. Mindezt Hobsbawm szintén megvilágítja - s érdekes színfolt, ahogy megemlíti, hogy különféle értelmiségiek között Jaroslav Hasek is, „a derék Svejk" világhírű írója is kommunista lett, szintén a világforradalmat várta. Hobsbawm azt is elmondja, hogy Hasek a tett színhelyén nagyon hamar kiábrándult az orosz forradalom utáni valóságból. Ez megint nagy téma, s a korai kiábrándulás szereplői között szép számmal voltak franciák, hollandok, svédek, angolok stb. Hobsbawm érzésünk szerint ezt nem méltatta kellő figyelemre. Hobsbawm érdekes alfejezetet szentel a 20-as éveknek, amit sokan a stabilizálódás („ideiglenes és viszonylagos stabilizálódás") korszakaként tartanak nyilván. Hobsbawm ehelyütt érdekes és meglepő adatokat közöl a termelés, a gazdaság helyzetéről, de arról is, hogy e korszakban a fejlett nyugat-európai országokban, így Nagy-Britanniában is milyen nagy arányokat öltött a munkanélküliség. Az újabb kiemelt nagy fejezetet a könyvben a gazdasági világválság nyitja meg. Ez is agyonírt téma (Hobsbawm támaszkodik is a legjelentősebb szaktörténeti, közgazdászi, statisztikai munkákra) ehelyütt azonban ő az, aki az olvasót sok forrás alapján rádöbbenti, hogy ez a válság valóban megrengette a kapitalista társadalmi rendet, s hogy e válság a világot mennyire készületlenül érte, s arra is, hogy e válság nélkül a világ minden bizonnyal nem találkozott volna sem a Hitler, sem a F D. Roosevelt jelenséggel. A talán ismertebb fő tendenciák mellett Hobsbawm olyan igazán csak kevesek által észrevételezett tendenciákra is figyelmeztet, hogy a globalizálódás nagy folyamatában az 1920-as évek derekától gazdasági, kereskedelmi megtorpanás következik be, s ugyanígy az emberek kivándorlásában is. Az USA-ban a 20-as években erős visszaesés, a 30-as években pedig úgyszólván a teljes leállás következik be. S mint rávilágít: hasonló tendencia figyelhető meg Latin-Amerikában is, ahol még a Spanyolországból érkező kivándorlási hullám is megreked. Ugyancsak ő figyelmeztet arra, hogy a termelés helyreállítása mennyire elhúzódott, s hogy végeredményben egyetemes szinten a helyreállás már a II. világháború után, 1948-ra állt be, akkor érték el egyetemesen az 1913-as szintet! S persze ez érinti azt is, hogy a legtöbb országban az 1920-as, de azután végig az 1930-as években pusztítóan, az 1914 előtti régi világ hagyományaihoz képest ijesztően és elfogadhatatlanul magas maradt a munkanélküliség (amit, mint Hobsbawm maga aláhúzza, csak ötven évvel később az 1980-as, 90-es évek jelenkora szárnyal túl).