Századok – 1998

Történeti irodalom - Niedermaier Paul: Der mittelalterliche Städtebau in Siebenbürgen im Banat und im Kreischgebiet. Band 1: Die Entwicklung vom Anbeginn bis 1241 (Ism.: Benkő Elek) I/264

264 TÖRTÉNETI IRODALOM követ, amely nemcsak a szükséges hivatkozásokat tartalmazza, hanem sokszor kiegészítéseket, megjegyzéseket is. Mindenképpen elismerésre méltó a szerzőnek az a törekvése, hogy új, eddig kevésbé alkalmazott megközelítéssel tárgyaljon egyes kérdéseket. így például IV Béla 1251. évi zsidótörvénye kapcsán Szent Ágoston gondolatrendszerét idézi vagy III. András uralmi rendszerét illetően aragón és itáliai hatásokat próbál kimutatni. Méltányolandók a szerző azon erőfeszítései is, hogy az egyes magyar tisztségekre, intézményekre megfelelő angol terminológiát találjon, illetve megmagyarázza őket a nem magyar olvasóknak. Néhány esetben a szerző a magyar szakirodalomban megszokottól eltérő alakot használ, így például Adrianumot ír Andreanum helyett vagy Kötényt Kötöny helyett. Azt is megemlíthetem, hogy III. András uralmi rendszerét illetően szokatlannak tűnik a szerző által használt alkotmányos monarchia kifejezés (ezt a magyar történeti köztudat az 1689 utáni angol rendszerre használja) a rendi képviseleti monarchia helyett. E nagyra értékelendő monográfia bizonnyal fontos kézikönyve lesz a korszak, s benne a 13. századi magyar história kutatóinak. Különösképpen a külföldi középkorkutatók számára lesz alapmű, hiszen sajnálatos módon a korszakról magyar nyelven írott jeles munkák (Kristó Gyula, Szűcs Jenő stb. művei) nem tölthetik be e funkciót. Bátran állíthatjuk, hogy Kosztolnyik Zoltán e művével is tudományos missziót teljesít egyrészt az amerikai, másrészt a nemzetközi középkortörténeti kutatásban. Egyfelől összegzi egy kis nép középkori történetét, s ezáltal közvetve távoli utódaikra is felhívja a figyelmet, másrészt a jegyzetekben és bibliográfiában bőséggel szereplő magyar nyelvű munkákat és szerzőiket is megismerteti a szakmai és tágabb olvasóközönséggel. Tóth Sándor László Paul Niedermaier: DER MITTELALTERLICHE STÄDTEBAU IN SIEBENBÜRGEN, IM BANAT UND IM KREISCHGEBIET. Band 1: die Entwicklung vom Anbeginn bis 1241. Kunstdenkmäler Siebenbürgens, Band 2. Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde Heidelberg 1996. 324. o., 207 kép. KÖZÉPKORI VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN, BÁNÁTBAN ÉS KÖRÖSVIDÉKEN I. kötet: A kezdetektől 1241-ig A sok térképfotóval, újkori-jelenkori kataszteri térképmásolattal és számos rekonstrukciós rajzzal illusztrált, Nagyszebenben megírt monográfiát a Gundelsheimben működő Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde adta ki. Szerzője számos korábbi munkájára és sajátos kutatási módszerére már a hetvenes években felfigyelhetett a kutatás. Paul Niedermaier a különféle településtípusok (halmaztelepülések, szalagtelkes és teleklábas falvak, piacutcás mezővárosok) erdélyi, szászfóldi regisztrálásával kezdte munkásságát (Dorfkerne auf dem Gebiet der Sieben Stühle, in: Forschungen zur Volks- und Landeskunde 16 [1973] 1. 39-66.), majd — mindenekelőtt a településalaprajzok elemzésére támaszkodva — doktori disszertációt, és ennek nyomán könyvet is írt Erdély középkori városairól (Siebenbürgische Städte, Bukarest 1979.). Alkalmazott módszere lényegében August Meitzen múlt század végi német iskolájáig és a városalaprajz-kutató Robert Gradmann munkásságáig, közvetlenül pedig a román etnográfus Romulus Vuia 30-as, 40-es évekbeli kutatásáig nyúlik vissza; ezzel az eljárással készült a jelen munka is. Lényege, hogy az egyes jellegzetes alaprajztípusok, akár önmagukban, akár mint az összetett városalaprajzok karakterisztikus részletei igen hosszú időn keresztül változatlan formában, az eredeti osztásnak megfelelő út- és telekhálózattal maradnak fenn; mivel pedig e formák puszta morfológiai meggondolások alapján, bármiféle régészeti vagy várostörténeti kutatás nélkül is korhoz köthetőek (a halmaztelepülések két előtípusa a pontosabban nem definiált „igen koránra", valamint a 12-13. századra, a szabályos alaprajzú, rendezett teleksorokból felépülő települések a 12. század közepe utánra, a német betelepülést követő időszakra), egy-egy középkori település fejlődése — legalábbis e teória szerint — a városalaprajz tükrében viszonylag egyszerűen ábrázolható. Nem kell mást tenni, mint időrendi sorrendbe helyezni az egyes városrészeket (tipológiai meggondolások alapján, vagy közkézen forgó történeti adatok alapján „pontosítva" a keltezést) s a rajzasztalon