Századok – 1998

Történeti irodalom - Kellner Maximilian Georg: Die Ungarneinfälle im Bild der Quellen bis 1150. Von der „Gens detestanda” zur „Gens ad fidem conversa” (Ism.: Veszprémy László) I/257

260 TÖRTÉNETI IRODALOM az ezekkel kapcsolatban felmerült problémákat. Végül a szerző vázolja a Kijevi Évkönyvet tartalmazó Ipatyjev-krónikacsalád és az ún. Lavrentyev-évkönyv 12. századi részeinek lehetséges kapcsolódási pontjait, ill. utal a Kijevi Évkönyv szövegét utóbb felhasználó kompilációs alkotásokra. Ezek után a szerző részletesen kitér a Hodinka Antal által 1916-ban kiadott forrásgyűjtemény hiányosságaira, hibáira. Alapvetően — éppen az újabb szövegkritikai eredmények miatt — túlhaladottnak tekinti a Hodinka által kialakított szerkezeti felosztást (négy fejezet: 1. PVL, 2. 1111— 1174., 3. 1188-1283. évek magyar vonatkozású feljegyzései, 4. Moszkvai-évkönyvek) mivel az két lényegesen eltérő — kronológiai és tartalmi — szempont figyelembe vételével készült. A Hodinka által fejezetenként felállított „régi", „közép", „újabb" fogalmak szerinti csoportosítás véleményem szerint szövegkritikailag nem tartható. Az általános észrevételeket követően pedig a szerző részletesen is bemutatja, hogy Hodinka műve milyen konkrét kiegészítésekre szorul. A szerző három lényeges módosítást javasol: az első Hodinka fejezetbeosztására, míg a másik kettő az eltérő szöveghagyományok szétválasztására, ill. a Hodinka által párhuzamos szövegként közölt krónikarészletek forrásértékére irányul. A továbbiakban időrendi táblázatban közli a Kijevi Évkönyv közvetlen magyar vonatkozású részeit, jelezve az eredeti (bizánci időszámítás szerinti) dátumokat. Sajnálatos, hogy ebből a táblázatból éppen a szerző által tágabb értelemben magyar vonatkozásúaknak felvett részek maradtak ki. A szövegeket műfaj szerint két csoportra bontja, majd röviden elemzi. Az első csoportba sorolva találjuk a rövid tényközlő feljegyzéseket, melyek elemzése során a szerző röviden összefoglalja tartalmukat, valamint megkísérli megállapítani a krónikás szerző politikai beállítottságát, s ezen keresztül elkülöníteni az eltérő szövegek származását, ill. esetleges összetartozásukat. Hasonló vizsgálatnak veti alá a második csoportot, amely a terjedelmesebb évkönyvi elbeszéléseket tartalmazza. Itt három tematikai egységet különböztet meg, melyek egy-egy szűkebb, időszak eseményeit folyamatosan adják elő. Az első egység (1118., 1123.) elemzése lényeges új eredményt hozott, hiszen a Kijevi Évkönyv szövege alapján kiderül, az eddigi véleményekkel ellentétben II. István uralkodása idején (1116-1131) az egykori volhiniai fejedelem, Jaroszlav Szvjatopolcsics két alkalommal is járt Magyarországon segítséget kérve. A második egység (1148-1152.) bő terjedelemben beszéli el II. Géza Izjaszlav Msztyiszlavicsnak nyújtott többszöri segítségét. A szöveg vizsgálata tette lehetővé II. Géza hat hadjáratának pontosabb datálását is. A harmadik egység (1188-1190.) III. Béla halicsi hadjáratait, az András herceg ottani uralmának megerősítését célzó eseményeket adja elő. A szerző elemzésében felhívja a figyelmet a szövegben tapasztalható kronológiai zavarosságra, majd ezeket feloldva tisztázza a krónika állításainak időbeli sorrendjét, új értelmezést adva ezzel e korábban hiteltelennek minősített információnak. A két csoport elemzése során a szerző minden esetben megkísérelte azonosítani az adott krónikarészlet lehetséges szerzőjét, ill. azokat a forrásokat, melyekre a Kijevi Évkönyv támaszkodott. E vizsgálatok eredményeképpen igen változatos kép tűnik szemünk elé. Már a rövidebb feljegyzések esetében is számos helyi „krónikaműhely" (Csernyigov, Volhinia, Halics) „gyanúba került", a második csoportba tartozó hosszabb magyar vonatkozású krónikarészek esetében pedig a szerző véleménye szerint három különböző krónikással lehet számolni. Az első Monomah-párti beállítottságú (1123. évi adat), a második egység (1148-1152.) Izjaszlav Msztyiszlavics fejedelem életírójához kapcsolható, míg a harmadik (1188-1190.) egy halicsi évkönyvíró alkotása lehetett. E fontos tanulság mellett további kettőre emlékeztet még a szerző záró következtetésében. Ismételten felhívja a figyelmet egyrészt a kétféle (márciusi és ultramárciusi) évkezdés, ill. az utólagos betoldások és átszerkesztések miatt a Kijevi Évkönyvben tapasztalható kronológiai problémákra, másrészt figyelmeztet a forrás szövegének integráns szellemű kezelésére. A bevezető tanulmányt követő két oldalon kapott helyet két, a fentebb bemutatott krónikaszövegek egymáshoz való viszonyát ábrázoló táblázat. Az első táblázat az Ipatyjev krónikacsalád évkönyvei, a Kijevi Évkönyv, ill. a vlagyimiri krónikák kapcsolatrendszerét mutatja be, míg a második a Kijevi Évkönyv részleteinek más kódexekbe való átkerülését tünteti fel. A bevezető gondolatok lezárása után mintegy kétszázhetven oldalon kaptak helyet időrendben a forrásszövegek (Szemelvények a Kijevi Évkönyvből). A fordítás alapja az ún. Ipatyjev-kódex, mely szükség esetén (pl. súlyos szövegromlás) kiegészítésre került más kódexek szövegével. A válogatott szemelvények bilingvis kiadásban kerültek közlésre: az egyik oldalon található eredeti ószláv szöveg mellett a másik oldalon olvashatjuk a szerző által készített fordítást. A szöveg kezelésére és a fordítás során alkalmazott eljárásokra vonatkozólag a szerző a bevezetőben ad útmutatást. A forrásszövegek közlésénél minden esetben szerepel az eredeti bizánci időszámítás szerinti, ill. az átszámított dátum, ez utóbbi kerek zárójelben a magyar szöveg elején áll. A fordítás az