Századok – 1998

Történeti irodalom - Kellner Maximilian Georg: Die Ungarneinfälle im Bild der Quellen bis 1150. Von der „Gens detestanda” zur „Gens ad fidem conversa” (Ism.: Veszprémy László) I/257

258 TÖRTÉNETI IRODALOM A 917. évi hadjárattal kapcsolatban felveti, hogy leginkább ehhez lenne kapcsolható a Vita S. Deicoli egyébként 926 vagy 937-re is datált leírása. A 917. év mellett szól továbbá a remiremonti martirológium több, magyarokra vonatkozó említése is. Az útvonallal kapcsolatban pedig elveti a Lüttich által is javasolt Vogézeken átvezető utat, s helyette a Bázel, Belfort, Lure irányt javasolja. A tematikus fejezetekben korrekt áttekintést olvashatunk a magyarok korabeli elnevezéseiről, a magyarok eredetére vonatkozó elképzelésekről. A 898-900. évi kalandozással kapcsolatban úgy véli, hogy nem csak a Dunántúl elfoglalásához vezetett, hanem a dél-pannón térség elfoglalásához, ahol az újabb szakirodalom, a Szerző által elfogadhatónak tartott felfogása szerint, Nagymorávia elterült /86. o.l. A könyv talán legnagyobb hiányossága, hogy teljesen mellőzi a magyar nyelvű szakirodalmat. Nem biztos, hogy a témára vonatkozó legjelentősebb megállapítások csak a magyar nyelvű szakirodalomban olvashatóak, de biztos, hogy már mennyiségükre nézve is, ezek a kiadványok nem mellőzhetőek egy specifikusan magyar téma tárgyalásakor. Ezt hiányoljuk cikkor is, amikor a kalandozások indítékait tekinti át, amiről szinte a mai napig dúl a historiográfiai polémia, elég ha arra utalunk hogy Kristó Gyula milyen nagy terjedelemben foglalja össze a kérdést „Levedi törzsszövetségétől.,."c. könyvében. Az egyébként nem tűnik túlságosan hihetőnek, hogy a magyarok nagy távolságból, pl. Reims környékéről jelentős számban vittek volna magukkal foglyokat Magyarországra. Hasonlóképpen nincsen tudomása a honfoglaló magyarok lélekszámával kapcsolatos hazai vitáról sem, noha a nomád és birodalmi harcosok számáról oldalakon keresztül értekezik. A magyarok taktikájáról, fegyverzetéről egyébként igen jó, még ha nem is teljesen újszerű képet rajzol. A német erődítéstörténetről is jó leírást kapunk, s olyan régészeti feltárásokra is felhívja a figyelmet, amelyek kétség kívül a magyarok ellen emelt „Fliehburgen" emlékeinek tekinthetők/pl. Schäftlarn/. A könyv módszertani bizonytalanságaiból fakad, hogy a 955. évi Lech-mezei csata kapcsán nemcsak a forrásokat tekinti át, hanem egyúttal az ütközet helyének és lefolyásának új értelmezését is nyújtja, a csatateret a hagyományostól nyugatabbra, a Schmutter folyó mentén Diedorf magasságába helyezve. A magyarok keresztény hitre térítésében az első misszionárius püspök szerepét a regensburgi Wolfgangnak juttatja, amit általában nem fogad el a hazai történetírás. Általában felvethető, hogy a címmel ellentétben a kalandozások kapcsán elsősorban a németországi forrásokra támaszkodik, s eltekint a források teljességének számbavételétől. E megjegyzés elsősorban az szláv, orosz forrásokra s a keletiekre, arabokra vonatkozik. A 142-143. oldalon szemlátomást fogalma sincsen a magyarok 942. évi hispániai portyájáról, s annak gazdag arab emlékanyagáról. Tekintettel arra, hogy ezt az évfordulós magyarországi kiadványok /А honfoglalásról sok szemmel kötetei, a második kötet címlapján éppen Ibn Hayyán kéziratával/ részletesen tárgyalták, joggal vetjük fel, hogy a Szerző munkáját nagyban segítette volna, ha vár még egy évet és művébe bedolgozza az évfordulós kiadványokat. Ezek között szerencsére nemcsak magyar nyelvűek vannak - noha az előbb említett kötetnek Göckenjan által írt tanulmányát, ill. annak német nyelvű kéziratát nagy haszonnal forgatta volna, hanem számos idegen nyelvű, köztük kiállítási katalógusok, egy olasz nyelvű összefoglalás - Carlo di Cave, L'arrivo degli Ungheresi, Spoleto, 1995/ ill. Kristó Magyarország a 9. században c. művének angol fordítása. Hasonlóképpen hasznos lett volna a források legjobb kiadásait, esetleg a kéziratokat szembesíteni Gombos forrásgyűjteményével, s a kutatók figyelmét külön is felhívni a Gombos-kiadás esetleges fogyatékosságaira. Arra is nehéz magyarázatot találni, hogy Kovács László idegen nyelven is olvasható fegyver- és éremtörténeti munkái miért nem kerültek a Szerző kezébe. Jelen mű a kalandozások forrásbázisának gondos munkával elkészített elemzése, amit, már a sok latin idézet és a csatolt részletes bibliográfia kedvéért is érdemes kézbe venni. Nem hiányzott volna azonban túl sok ahhoz, hogy valóban — esetleg kézikönyvszerűen — a németföldi, vagy összeurópai források teljességre törekvő historiográfiai elemzését vehessük kézbe. A módszertani bizonytalanságok — nem is a teljes forrásanyagot tárgyalja, nem eléggé szisztematikus, nincsenek következetes historiográfiai szempontjai— csökkentik a mű használhatóságát a napi kutatómunkában, de talán ugyanakkor a nyugat-európai hungarika-irodalom színvonalas munkájaként hozzájárulhat a korai magyar történelmi ismeretek terjesztéséhez. Veszprémy László