Századok – 1998
Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231
FIGYELŐ 253 tak köszönetet mindazoknak — köztük a kiadó munkatársainak is —, akik a könyv megjelenése körül bábáskodtak.) Szemetszúró szerkesztési következetlenség jelentkezik az élőfejben a magyar szerző nevének hibás írásmódjában. A különös ebben az, hogy különben Róna-Tas András neve mind a borítón, mind a belső címlapokon hibátlanul jelent meg. Az élőfejben az osztrák szerző nevében egyszer sincsen hiba (pp. 26-34.), ugyanott Róna-Tas Andrásé viszont háromféleképpen (!) fordul elő, ami egy 77 oldalas könyv esetében igazán bántó: 1) helyesen kiírva: Róna-Tas (pp. 10-24.), 2) keresztnév nélkül, hibásan: Rona-Tás (pp. 36-38.), 3) keresztnévvel, hibásan: András Rona-Tás (pp. 42-56.). Szerkesztési figyelmetlenség következménye az is, hogy míg a magyar szerző keresztneve ékezettel szerepel: András, addig a Függeléket készítőé nem: Maria (p. 59.). A bibliográfiában annyi gépelési, átírási, betühasználatbeli hiba van, hogy annak oka csakis egyféleképpen képzelhető el: az összeállítójának biztosan nem volt a korrektúra a kezében.6 9 Nincsen ui. oldal, melyen legalább 5 db íráshiba ne lenne. A szerzőnek? a nyomdásznak? a kiadói szerkesztőnek? szemmelláthatólag főként az orosz átírásoknál (a lágyjel '), a bulgár á használatánál és a francia betűknél (à, é) támadtak nehézségei, bár a legrosszabbul — 5 hibával — a 4 szóból álló román „Materiale §i cercetári ar/ieologice" c. folyóirat járt. A magyarokra nézve talán még hízelgő is, hogy a magyar szavaknál ez nem volt így (kivétel: az „archaeologiai" és nem mint e könyvben, hibásan: hosszú ó-val és általában bajok vannak a hosszú í használatával is). Hanem azt már külön fól kell róni, hogy az e könyvben értelemszerűen gyakran szereplő „tjuráskij" (= 'török' ill. 'türk') orosz melléknév csak egészen kivételes esetekben fordul elő hibátlanul, különben szinte következetesen „tjurskij"-ként, s hogy éppen N. Mavrodinov neve szerepel mindig hibásan (Mavroudinov). Ami a cirill betűs szövegek átírását illeti, azoknál következetlenség figyelhető meg, mely különösen akkor szúr szemet, ha ugyanazon oldalon az egyik sorban a nemzetközi nyelvészeti átírással, diakritikus jelek fölhasználásával, pl: se, a következőben pedig németes átírással találkozunk: sch (p. 44.). Olykor egy-egy magyaros átírásra is felfigyelhetünk, pl. „o tak naziva/emom", „o pri/emah" (pp. 69, 75.). Mindezen hibák ill. következetlenségek még régészek, történészek által írt munkákban is sajnálatosak lennének, nemhogy egy olyan könyvben, melynek a szerzői nyelvészek. Egy ilyen jelentőségű és kiadású mú esetében érthetetlen, hogy miért lett az illusztrációk színvonala és kivitele ennyire alacsony; jó ideje hasonlókat már a kelet-európai kéziratos, magánkiadások esetében sem láthatunk. A táblák szöveges része modoros, esetenként nehezen olvasható kézírással készült, kivéve a XIX. és XXII. tábláké, melyeket írógépen írtak. A számítógép korszakában mindez nehezen magyarázható; legnagyobb szükség esetén — különösebb kézügyesség nélkül — bárki előállíthat elfogadható külalakú táblafeliratokat az ugyancsak el-69 Nem lehet viszont gépelési hiba Erdélyi - Pataki (1971) címe idézésénél az egyes és többes szám fölcserélése, valamint a helynév írásmódja. Helyesen: Die Belohnung der Finder des Attila-Schatzes von Nagyszentmiklós, vö. p. 67.
