Századok – 1998
Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231
FIGYELŐ 247 mely szerint a szóban forgó férfi semmiképpen sem szláv, hanem protobolgár eredetű volt. (Sőt, ugyanazon cikke korrektúrája alkalmával tett megjegyzése szerint már azt is lehetségesnek tartotta, hogy e személynév iráni eredetű lett volna.)5 4 Másodsorban a legújabb történeti kutatás változatlanul úgy véli: a középeurópai „zupán" titulus avar eredetű s tőlük került át a szláv népekhez. A 7. sz-i türköknél használt ch'u-pan tisztségtől való származását tudtommal eddig nem cáfolták meg; erre a — szerintem nem mellőzhető — részletre sem R. T. A., sem pedig a zupan-kérdéssel foglalkozó délkelet-európai történészek és régészek nem tértek ki. A déli szlávoktól való átvétel lehetőségéhez tartozik az is, hogy egyrészt semmilyen történeti, régészeti szempont nem utal arra, hogy 777 előtt figyelemre méltó avar-déli szláv kapcsolat lehetőségével kellene számolni, másrészt pedig jól tudjuk: az avarok azidőben éppenséggel az ellenkező égtáj irányában, a bajorokkal ápoltak politikai kapcsolatokat. A „zupán" szó etimológiái sorában számításba vett szláv eredet, ill. közvetítés lehetősége az itt illetékes két tudomány (egyfelől a nyelvészet és a történettudomány, másfelől a régészet) szemszögéből nézve a kutatás jelen helyzetében tehát teljesen ellentétesen ítélhető meg. Meglehet, a jövőben a nyelvészeti megfejtés rá fogja kényszeríteni a történészeket és régészeket az említett adatok és az álláspontjuk felülvizsgálatára, de jómagam inkább azt tartom lehetségesnek, hogy a nyelvészek lesznek azok, akik az utóbbi diszciplínák szempontjai nyomán lemondanak a „zupán" szó szláv eredeztetésének hipotéziséről. Úgy vélem: a „zupán" titulus önmagában nem alkalmas arra, hogy egyértelműen megerősítse azt az elméletet, amelyik a 21. sz. csésze feliratának s annak révén a kincsnek protobolgár eredete mellett foglalt állást. Befejezésül újból utalni szeretnék arra, hogy a protobolgár készülés és/vagy birtoklás lehetősége ellen szóló módszertani, történeti és régészeti érveket egy másik helyen szeretném majd kifejteni. A kincs esetleges keresztény vonatkozásairól R. T. A. — helyesen — igen óvatosan foglal állást a kincs keresztény vonatkozásait illetően (p. 22.). Tényleges keresztény kapcsolatot egyedül az egyértelműen (bizánci rítusú) keresztelésre utaló szövegek (9, 10. sz. csésze) esetében lát. A 21. sz. csésze esetében lehetségesnek tartja, hogy annak „Buyla"-felirata és üuegberakásos (nem „Email"!) keresztje nem egyidejűek. Ez utóbbi elvileg elképzelhető, csak éppen — abszurdul szélsőséges példával élve — lehetett az a kronológiai különbség 1 óra és több évtized is. A „Buyla"-felirat ui. a készítő ötvös kezétől származik, a csésze közepén eredetileg is meglevő, köralakú bemélyedést fogja körbe. Nehezen képzelhető el annak az értelme, hogy e bemélyedést miért hagyták volna bármeddig is üresen, díszítetlenül? Sokkal inkább kézenfekvő viszont azt feltételezni, hogy a berakásos kerek díszítményt a csésze készítésének 54 Ves. Besevliev: Protobulgarische Inschrift auf einer Silberschale. Byzantion 35, 1965, 1-9. Reprint: Ves. Beseuliev: Bulgarisch-Byzantinische Aufsaetze. Variorum Reprints London 1978, II. 6-9.
