Századok – 1998
Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231
242 FIGYELŐ érdemes megjegyezni, hogy a 9. sz-ból származó St. Maurice d'Agaun-i korsó41 füle egyáltalán nem ilyen, hanem az abban a korban szélesen elteijedt típusü akantuszlevelekkel díszített.4 2 A kincs többi korsójának azonban nemcsak a füle azonos típusú; de ennek vizsgálata sem e cikk feladata. A protobolgár kapcsolatról A kincs eredetével kapcsolatban hosszú ideje, szélesen elterjedt protobolgár meghatározás — melynek során legtöbbször szétválaszthatatlanul keveredik össze a készülés és a birtoklás különben nagyon is megkülönböztetendő szempontja — három pilléren nyugszik: a történeti, a régészeti és a nyelvészeti adatok, ill. megfigyelések értékelésén, valamint az említett adatok kombinációin. Ráadásul mindehhez még mindegyik diszciplína esetében külön figyelembe kell(ene) venni az adatok időrendi helyzetét is. Kissé leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a nagyszentmiklósi kincs protobolgárnak történt meghatározása 3 nagy tudós, 3 tudományterület képviselőjének állásfoglalására támaszkodik. A nyelvész V Thomsennek a feliratokkal foglalkozó cikke, a művészettörténész N. Kondakov-nak nem kevésbé régen közzétett állásfoglalása és végül: a régész-művészettörténész N. Mavrodinov könyve révén mind a tudományos, mind a népszerűsítő könyvekben világszerte elterjedt felfogás szerint a kincs protobolgár eredetű. E kor- és kulturális meghatározások legalább félévszázadosak, az elemzésükre azóta senki sem fordított figyelmet, hanem a protobolgár eredetről szóló elméletet axiómaként kezelték, ami aztán kiindulópontul szolgált a további következtetésekhez. A kutatókban manapság könnyen az a benyomás kelhet, hogy a kincs protobolgár eredete végérvényesen bizonyítottnak tekinthető! A nemzetközi kutatásban ezzel a teóriával szemben — közvetett módon — egyedül a magyar tudományosság lépett fol, mégpedig azáltal, hogy az elmúlt 3 évtizedben Magyarországon a kincs magyar eredetének ötlete terjedt el; legújabban pedig az avar kapcsolatai mellett hangzik el egy-egy érv. (Mind a magyar származás-teóriával, mind pedig a kutatástörténet kritikai elemzésével az előkészületben levő munkámban foglalkozom.) Ha azonban csak egy kicsit is jobban megnézzük az eddig felhozott bizonyítékokat és érveket, akkor kiderül: a „9. század — protobolgár — 9. század" kor- és etnikum-meghatározás kezdettől fogva tautologikus jellegű volt. Nyelvészeti könyvről lévén most szó, a „Nagyszentmiklós = protobolgár" elmélet kialakulásának a történeti, eszmetörténeti és régészeti szempontú taglalásába itt nem bocsátkozom, lássuk viszont: mi a helyzet Nagyszentmiklós kutatásában a nyelvészet részéről? E diszciplína területén 3 módszerbeli hibát és 2 fő érvet látok, melyek a meghatározzák. I) Az egyik hiba abban a szintén ma már pusztán tudománytörténeti kuriózumként kezelhető felfogásban rejlett, amelyik egyáltalán lehetségesnek tartotta, hogy egy kincs készítőinek és/vagy birtokosainak etnikumára vonatkozóan annak 41 G. de Francovich: Persia, Siria, Bisanzio e il Medioevo artistico europeo. Napoli 1984, 139-189. 42 Vb. N. Fraenkel - Schoorl: Carolingian Jewellery with Plant Ornament. Berichten van de Rijskdienst voor het Oudheidkundig Bodemonderzoek 28, 1978, 345-397.
