Századok – 1998
Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231
236 FIGYELŐ Bolgárországban talált feliratokkal2 0 és a protobolgár rovásírással2 1 foglalkozó legutóbbi közleményekre. Ha pedig külön fejezet szól egy Skandináviában napvilágot látott dirhemről, melyen rovásírás-szerű jelek vannak (pp. 48-49, Taf. XIVXVIII.), akkor érdemes lett volna figyelmet fordítani azon többi dirhemre is, melyen szintén vannak írásjelek és/vagy különféle rajzok.22 Végezetül e könyvtől és szerzőitől azt is joggal várhatta az olvasó, hogy most végre megtudja: a történészek mellett mit gondolnak a nyelvészek a 796-ban a Duna mentén tartott zsinat iratának azon kitételéről, mely szerint az avarok írástudatlanok („gens... sine letteris", vö. MGH Concilia 2, 174, 14.). A feliratok bemutatásmódjáról R. G. a feliratokat teljesen új sorszámozásban tárgyalja - ugyanezen munkába biztosan minden régész, művészettörténész úgy kezdett volna bele, hogy a több mint 100 éves, eddig mindenki által használt Hampel-féle sorszámozás szerint, mégpedig előbb edényenként, majd azokon belül egymás után részletezve tárgyalta volna a feliratokat. E nemzetközileg követett gyakorlatnak eddig megvolt az az előnye, hogy ha pl. valaki a 8. számú edényről olvasott, akkor az azonnal tudta, hogy csakis az ún. csemegés tálkáról, a 21. számú említésekor pedig hogy a Buyla-feliratos tálról lehet szó, stb. Csakhát be kell látnunk: a nyelvész elsősorban a feliratokat, a régész, művészettörténész pedig a tárgyakat nézi! így állt elő, hogy R. G. új sorszámozásában pl. a 2/1, 2/2, 2/3, 2/4, 2/5 számú felirat a 9, 10, 17, 22, 23. sz. edényen található meg - ő ui. abból indult ki, hogy ugyanaz a szöveg fordul elő más-más tárgyon, s a feliratok sorszámozását eszerint készítette el. Három okból mégis úgy gondolom, hogy a tárgyak megszokott sorszámozására építő elemzés előnyösebb lett volna: 1) a hagyományos sorszámozás használata szemléletessé, könnyebbé tette volna azon típusú vizsgálat elvégzését, melyre éppen e könyv szerzői fordítottak figyelmet: annak kutatását, hogy mely edények függ(het)nek össze egymással. 2) az R. G. által készített sorszámozás szubjektív jellegű, a feliratok általa fölállított sorrendje ui. tetszőleges, ami fölösleges bonyodalmat okozhat akkor, ha már világszerte elterjedt egy — eredetileg szintén szubjektív eredetű — sorszámozás, 3) a R. G -féle 2/1-5 sorszámú feliratok írástechnikailag nem egységesek: a 17. sz. rhytonra a többi, azonos szavakat tartalmazó felirat készítőjénél jóval gyakorlatlanabb ötvös szabálytalan vonalvezetésű betűket ütött be, továbbá e betűk végein nincsenek háromszög alakú poncok. Együvé sorolásukat tehát pusztán a felirat azonossága indokolja, de az írástechnika — éppenséggel a szerző speciális vizsgálatának tárgya — nem. 20 A. Halikov: Runiceskite znaci i nadpisi ot Volzska Bâlgarija i tehnite dunavski paraleli. Arheologija (Sofija) 1988/3, 47-53. 21 O. Ivanov: Kâm vâprosa za runiceskoto pismo na prabâlgarite. Dobrudza 7, 1990, 53-61. 22 I. Dobrowolski: Graffiti auf Orientalischen Münzen des 7.-11. Jahrhunderts, in: Actes du gème Congrès International de Numismatique II, No. 7. éd.: T. Hackin - R. Weiller. Louvain-La-Neuve - Louxembourg 1982, 741-750.
