Századok – 1998

Kisebb cikkek - Veszprémy László: A 12. századi magyar kódexírás alakulása I/222

224 KISEBB CIKKEK lag későbbi jelentkezése. Talán nem tévedünk, ha ennek okát, már elöljáróban a dél-német (bajor, osztrák) területeken elteijedt ún. ferde ovális stílus közvetlen, illetve közvetett hatásában keressük. Bár e stílus egyáltalán nem tekinthető kizárólagosnak e területeken, mégis hosszú időre konzervált egy, a későromán írásgyakorlat jellemzőit mutató írást. így úgy véljük, innen eredeztethető a magyar kódexek egy jó részének ilyen jellegű írásképe, s nem egy sajátosan magyar, hanem egy regionális írásgyakorlat keretében szakadt le a nyugat-európai, mindenekelőtt francia gyakorlattól, ahol a gót írás térnyerése gyorsabb ütemben s látványosabban ment végbe. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy az írás a 11. és 13. század között változatlan maradt volna, inkább azt jelzi, hogy a ferde ovális típusú írásgyakorlat elég teret hagyott a gótizáló jelenségek térhódítására az írások duktusában, traktációjában. Ebből persze — éppen a Hajnal által is vallott szociológiai szemlélet jegyében — arra is következtethetnénk, hogy a térség társadalmi és kulturális fejlődése általában tükröződike a viszonylag konzervatív írástípusban, vagy inkább műfajokhoz köthető, vagy még inkább egyes kolostori, egyházi központok bevált írásgyakorlatával találkozunk? A magyarországi igényeket a nyilván kolostori írásgyakorlaton nyugvó stílus jól kielégíthette, s a fennmaradt kódexek arányából kikövetkeztethetően a korabeli kéziratok egy nem jelentéktelen része is így íródhatott. Az írás tempójának gyorsítása nem igényelte egyúttal az írástípussal való gyökeres szakítást, legalábbis a 13. század elejéig nem. Persze rögtön még egy okot megjelölhetünk, ti. az említett írásgyakorlat jól illett a fennmaradt kéziratok műfajához (sacramentarium, liturgikus kézikönyv, legendárium, reprezentatív törvényszöveg-másolat stb.). Nem véletlen, hogy ha iskolai traktátusról, zsinati kánonok gyakorlati célú másolatáról stb. van szó, akkor előtérbe lép az írás dictamen jellege, néhány betűtag kurzivitás irányába mutató alakítása, a rövidítések sűrűbb használata. A 11-12. századi kéziratok közül éppen a Pray-kódex az egyetlen datálható kézirat, mégpedig annak is a harmadik másoló keze 1192-95 közé. Az íráskép hasonlósága alapján nem alaptalan, ha a sacramentariumhoz kötött Micrologusrész írását is azonos módon datáljuk és lokalizáljuk. A kéziratot akár Boldván, akár Jánosiban másolták, képet kapunk egy kisebb kapacitású bencés scriptorium írásgyakorlatáról, s nem tekinthetjük véletlennek, hogy egymás után két kéz is a gótizáló jegyektől teljesen érintetlenül alkotott. Az írás egyébként nem srégovális, annak inkább csak közvetett hatását mutatja. Karin Schneider írásmintaalbumában számos példát találunk arra, hogy a 12. század végi írások csak ductusukban s a gótizáló jegyek hiányában hasonlítanak a srégovális típusra, egyébként se nem srég (jobbra dőlő), se nem ovális az „o" betű. A tiszta, klasszikus srégovális írás csak kevés emléken fedezhető fel, valószínűleg a részben belőle is kialakult szorosabb ductusú, de már merőleges szögű írások válhattak népszerűvé. Jelen ismereteink szerint az írástípus első hazai emléke a Zágrábban őrzött ún. Esztergomi benedictionálé a 11. század végéről.6

A két végpont között igen nehéz 6 Kniewald Károly: Az esztergomi Benedictio- Bp. 1993. 69-72. a magdeburgi-braunschweigi benale. (Zágráb MR 89). Magyar Könyvszemle 1941. nedictio-család egyik legkorábbi kézirata, amiről 213-231. A kódexről legutóbb Török József: Az Török feltételezi, hogy „az eredeti példányt, amiesztergomi Benedictionale.in Strigonium antiqu- ről a másolat az esztergomi érsekség területén um 2. Szerk.: Веке Margit. Kezdés és újrakezdés. készült, német hittérítők hozták magukkal vala-