Századok – 1998
Kisebb cikkek - Olajos Teréz: Egy felhasználatlan forráscsoport. A 11. századi magyar–bizánci kapcsolatok történetéhez I/215
KISEBB CIKKEK 221 niakés 1038-1040. évi diadalmas szicíliai hadjáratában valóban részt vettek ilyen varég normann harcosok a bizánci sereg segédcsapataként.4 9 Az oroszok, makedónok és talán normann varégok egyfelől 1025 köriili, másfelől 1038-1042 években való szereplése a bizánci Dél-Itáliában határozottan egy irányba mutat, kényszerítő erővel veti fel a kérdést: az 1025. évi császári seregben felvonuló Turci nem léptek-e szintén színre később is a Bizánci Birodalom Appennin-félszigeti tartományaiban? S a válasz a kérdésre szinte bizonyosan igen lehet. A korabeli itáliai latin nyelvben a magyarok jelölésére mind a (H)ungari(i), mind a Turci elnevezés használatos volt. Világosan mutatja ezt Liudprand nyelvhasználata, aki felváltva emlegeti ugyanazt a népet hol Hungáriái), hol Turci néven (néha egyetlen fejezeten belül is).50 így az Annales Barenses 949. évi bejegyzésében említett Hungari5 1 joggal tekinthető az 1025-re vonatkozó bejegyzés Turci népnevével azonos jelentésűnek. S ezt az azonosítást döntően támogatja az a tény, hogy magyar („Ongros" ~ Hungarus) csapat későbbi jelenlétét Calabriában az 1053/1054. évi eredeti okmány hitelesen tanúsítja.52 Ráadásul ez a magyar csapat hihetőleg nem frissen érkezett állomáshelyére, hanem már jó ideje ott tartóz-49 Ld. pl. Falkenhausen: i. m. 95-96. 50 Antapodosis II 4: MGH SS III p. 338-39; itt a 910 nyarán vívott Lech mezei csatáról ír Liudprand, s a németeken diadalmaskodó magyarokat hol Hungari(i), hol Turci névvel illeti. - Figyelemre méltó, hogy a bizánci világot jól ismerő Liudprand és a bizánci tartományi székhelyen, Bariban működő annalista használja magától értetődő természetességgel a magyarokra Bizáncban használt elnevezésnek, a „Tourkoi"-nak megfelelő latin Turci népnevet. 51 A kalandozó magyarokról szól: MGH SS. V p. 53. 52 10. századi forrásokból eddig is ismert volt, hogy magyarokat is toboroztak a császári gárda kodhatott Dél-Itáliában, miként ezt az oklevél tudós kiadói jó okkal megállapítják.5 3 Bár az Annales Barenses Turci népnevének magyarokra vonatkoztatását néhány külföldi kutató már korábban is lehetségesnek tartotta,5 4 igazában a történettudomány figyelmen kívül hagyta ezt a forráshelyet, amikor a 11. század első évtizedeinek bizánci-magyar kapcsolatait vizsgálta. S ez elmondható a magyar történettudományról is. 1938-ban közel kétezer oldalt írtak Szent István és kora történetéről a legkiválóbb magyar szakemberek az államalapító király halálának a 900. évfordulója alkalmából,55 ám arról, hogy 1025-ben feltételezhetően magyar csapat is szolgált Bolgárölő Basileios császár (976-1025) Dél-Itáüába vezényelt seregében, egyetlen szó sem esett a Szent István Emlékkönyvben. A mai magyar történettudomány legtekintélyesebb Szent István-kutatója, Györffy György 668 oldalas monográfiát írt „István király és műve" címmel,5 6 de ez a páratlan erudícióval készült munka sem utal a magyar részvétel feltételezhetőségére az 1025. évi bizánci hadmenetben Dél-Itália földjén, pedig részletesen tárgyalja I. István és II. Basileios Bulgáriával szemben 1015-1018 között létrejött szövetségét és katonai együttműködését, amelyet a trónörökös csapattesteibe; ld. pl. Philotheos, Klétorologion ed. Oikonomidès, N. : Les listes de préséance byzantines des IXe et Xe siècles. Paris 1972. 209; Constantinus Porphyrogenitus, De cerimoniis aulae Byzantinae. Ree. I. Reiske. Bonnae 1829-1830. 661. 53 Vö. feljebb 37 jegyz. 54 Schlumberger, G.: L'épopée byzantine à la fin du Xe siècle. Vol. II. Paris 1900. 598-599; Primou, В.: in: Fontes Latini Históriáé Bulgaricae. II. Serdicae 1960. 358. 55 Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Szerkesztette Serédi Jusztinián. I., II., III. Budapest 1938 (Reprint 1988). 56 Budapest 1977.