Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
14 KOSZTA LÁSZLÓ mandorla alakú, a káptalan védőszentjének, Szent Péter apostolnak álló alakja, feje körül glóriával, jobb kezében kulcsot tartva. A pecsét körirata: + S(IGGILVM) CAPITULA ВЕАТД PETRI DE POSAGA, amely 1263-ban tűnik fel utoljára." A pecsétváltás okát nem ismerjük, talán egyszerűen modernebbnek tűnő pecsétet akartak bevezetni. A káptalan újabb pecsétjének tipáriumát 1263-68 között készíttette.100 A mandorla alakú pecséten Szent Péter trónuson ülő alakja, fején infula, körülötte glória látszik, jobb kezét áldásra emeli, baljában könyvet tart. Körirata: + S(IGGILVM) CAPITVLI ECCLESIE S(AN)C(T)I PETRI DE POSAGA.101 A káptalan egy időben egyszerre csak egy pecsétet használt, a pátens és a zárt okleveleket is ugyanazzal a pecséttel erősítették meg.10 2 Kis pecsétet nem alkalmaztak. A corroboratiok is alátámasztják ezt, mivel a megerősítés módjának említésénél egy esettől eltekintve nem teszik ki a megkülönböztető autentikus jelzőt.10 3 A pecsétet általában különböző színű sodrott selyemszálakkal erősítették föl az oklevélre,10 4 de előfordul, hogy vékony hártyaszalagot alkalmaztak.10 5 Az oklevelek anyaga mindig hártya, az olcsóbb, de sérülékenyebb papírra nem írtak oklevelet a 14. század közepéig Pozsegán.10 6 Egy esettől eltekintve fekvő téglalap alakú okleveleket adtak ki. A hártyák kidolgozása nagyon változó volt, főleg az 1330-as 99 A pozsegai káptalannak két, e pecsét alatt kelt oklevele is fennmaradt, de ezeknek — 1250. DL. 33706.; 1263. DL. 33716. — csak fényképmásolatait őrzik az Országos Levéltárban, mivel az eredeti oklevelek Zágrábba kerültek. Fényképét Kumorovitz L. Bernát pecsétmásolatai alapján közöljük. A pecsét ábrája a pécsi káptalan 13. század közepéig használt pecsétjéhez hasonló, de Szent Péter ruhájának lendületesebb kialakítása és körirat betűtípusa alapján annál később készült. Feltehetően a székeskáptalan pecsétjét tekintették mintának a pozsegai pecsétnyomó vésésénél. 100 A pozsegai káptalan a pozsegavári ferences kolostor sekrestyéjében elégett oklevelek átírásánál — Sm. VIII. 107. és 111-2. — mindig kihangsúlyozta, ha az oklevél a korábbi, már használaton kívüli pecséttel volt megerősítve. Az 1268. május 26-án kelt oklevél 1317-es átírásánál nem szólnak a pecsétről, mert minden bizonnyal megegyezett az akkor használatossal. Ezzel Takács I.: A magyarországi káptalanok és konventek középkori pecsétjei. Budapest 1992. 78-9. által 1263-1279 közé helyezett pecsétváltás idejét szűkíteni tudjuk 1263-1268 közé. 101 A hosszabbik átlója mentén 55 mm, a rövidebbiken pedig 35 mm nagyságú pecsét fennmaradt példányai: 1279. DL. 33729. (fénykép); 1301. DL. 1616.; 1337. DL. 3053.; 1352. DL. 68900. 102 Egyetlen általunk eredetiben vizsgált oklevélen fordul elő egy méreteiben kisebb mandorla alakú befüggesztett pecsét, melynek ábráját nem lehet megállapítani. Az oklevél intitulatiojából azonban kiderül, hogy nem hiteleshelyi oklevélről van szó, hanem Lőrinc prépost mint főesperes adta ki a szentszéki bíróságok hatáskörébe tartozó jegyajándék és dos átadásának igazolásául. 1308. A. I. 157-8., DL. 1725. Lőrinc prépost és a káptalan 1292-es nem hiteleshelyi oklevelének kiadása szerint a pecsét körirata + S. LAVRENTII volt. Sm. VII. 84-5. 103 1343. „ad instantem peticionem eorundem nostras concessimus literas sigilli nostri munimine pendentis et autentici roboratas" Sm. XI. 86. 104 1256. DL. 449.; 1279. DL. 40152.; 1302. DL. 34095. 105 1301. DL. 1616.; 1305. DL. 33709. (fénykép) az oklevelet két példányban állították ki, az egyik charta transversa, s hártya szalagon, míg a másiknál selyemszálakon függött a pecsétje. 106 Az első papír oklevél 1306-ban kelt Magyarországon Csóka G.\ Magyar Herold, (ismertetés) in: Levéltári Szemle 1986/2. 86. A hiteleshelyeken is korán megjelent, 1319-ben az egri káptalan egyik bizonyságlevele már erre íródott (DL. 1966.). A nagyszombati számadáskönyv szerint egy pergamen áráért 25 ív papirost lehetett beszerezni. Szőnyi J. L.: 14. századbeli papiros-okleveleink vízjelei. Budapest 1908. 3-4. A Magyarországra a 14. század végéig elsősorban Itáliából hozták be a papírt, ennek ellenére a délvidéki hiteleshelyen viszonylag későn jelenik meg a fennmaradt oklevelek szerint. A nemesek birtokaikhoz való joguk írásos bizonyítékát szolgáló okleveleiknek romlandóbb papíron való kiadásától idegenkedtek. A káptalan pedig tarthatott attól, hogy a viszonylag súlyos pecsétje kiszakítja a papírt. A papírokleveleken a kispecsétek alkalmazása volt a megfelelőbb.
